Jacques Noyer püspök: Ebben az évben nem ünneplünk karácsonyt!
Amiens emeritus püspöke kulcsfontosságúnak tartja a szegények támogatását, az igazságosság erényének gyakorlását, az Egyház tanításának gyakorlattá váltását. A napjainkban nagy erővel felszínre törő szociális problémák kezelése láttán megfogalmazott gondolatait a La Croix tette közzé december 13-án.
A
társadalmi elégedetlenség, a középrétegek lecsúszása Európa sok országában
észlelhető. A „sárga mellényesek” mozgalma kapcsán az idős főpásztort a
megosztásra, a szolidaritásra való képesség elvesztése foglalkoztatja, amely
immár minden társadalmi réteg jellemzője. Jacques Noyer december 2-a hajnalán
megfogalmazott írásában kifejti: úgy látja, hogy a közösségvállalást elutasítja
az a dúsgazdag, aki tényleges jövedelmét nem vallja be, vagyonát kimenekíti, de
az a szegény is, aki a nálánál szerencsétlenebbtől elfordítja fejét.
„Rájöttem
arra, mit is kellene mondania a francia egyháznak e lázadással szemben, mely
nem más, mint a hónap végi üres pénztárca, a szegénység lázadása. Be kellene
jelentenie, hogy ebben az évben nem ünneplünk karácsonyt! December 25-e
ugyanolyan nap lesz, mint a többi. Semmi rendhagyó a templomokban. Nincs
liturgia, nincs jászol, nincsenek gyerekek. Folytatjuk az évközi időt, hiszen
nem volt advent sem. Az Egyház így jelezné, hogy népünk nincs abban a
lélekállapotban, mely lehetővé tehetné karácsony ünneplését, hiszen a levertség
kiáltása, mely átjárja az emberek napjait, összeférhetetlen az adventi
reményteltséggel, a karácsonyi misztériummal, egy idegen kisgyermek
befogadásával.
Lehet,
hogy már öreg vagyok, de jól emlékszem gyermekkorom karácsonyaira. Nem csupán a
nyomasztó hónap végi időszak foglalkoztatott bennünket. Karácsonykor mindent
elfelejtettünk, annak örültünk, amink volt. A szerény jövedelmű családok
összejöttek, s megosztották szűkös javaikat. Karácsony éjjelén a szegények
gazdagnak érezték magukat, mivel volt tető a fejük felett, tányérjaikon egy
kicsit jobb lett az étel, több fahasáb került a ház melegét adó tűzre; s
hálásak voltak, ha volt egy anya, egy apa és voltak testvérek, akik kötődtek
egymáshoz. Kis semmiségeket cseréltünk, amelyek mégis teli voltak jelentéssel.
Elmentünk megnézni a Kisdedet a templomi jászolban: a védtelen gyermeket, a
jövevényt, akinek a mi szeretetünk az egyetlen gazdagsága. Rádöbbentünk, hogy
vannak nálunk szegényebbek is: munkát nem találó felnőttek, apjukat elvesztő
gyermekek, ház nélküli családok. S amikor maradt egy kevés sütemény, odaadtuk
boldogtalan szomszédunknak.
Ha ma
emlékeztetjük a társadalmat arra, hogy vannak olyanok, akiknek súlyos
nehézségeik vannak, lám, ez az, ami karácsonyhoz illik. Ha azt mondjuk a
dúskálóknak, hogy a szegényeknek jogaik vannak, s ha elismételjük, hogy van
esély egy igazságosabb világ megalkotására, íme, ez az, ami karácsonyhoz illik.
De amit
most a történésekből kihallok, az nem a szegények szeretete, nem a feléjük
kinyilvánított figyelem, nem a megosztásra és igazságosságra törekvő szeretet.
Olyan lakosságot látok, mely fél szegénnyé válni, s amely nem szereti a
nincstelent. Mindenki szegénynek nyilvánítja magát, hogy joga lehessen
harsogni. A szegény gazdagok kénytelenek elhagyni az országot, mert kifosztják
őket. A szegény szegények pedig bezárkóznak a még szegényebbek előtt. Hajdan
olyan országot ismertem meg, mely elég gazdagnak érezte magát ahhoz, hogy
befogadó legyen. Most olyan gazdag országot látok, mely túl szegénynek mondja
magát ahhoz, nehogy kaput nyisson a nálánál kevésbé gazdagok előtt.
Karácsony
jó néhány éve e változás megjelenítője. A gyereket arra ösztönözzük, hogy
minden földi jót kívánjon, s ím, a mindenhatóság képzete tölti el őt egészen
addig a pillanatig, mígnem a pénz- és a bírvágy frusztrált embert nem farag
belőle. Gazdaggá szerettük volna tenni őt, ő azonban kiábrándult szegénynek
érzi magát.
A Télapó
túlontúl jómódú lett, s már meg sem tud állni az istállónál, ahol épp az
Istengyermek születik. Kedvem lenne megráncigálni a szakállát, s feltartóztatni
a szánkóját a legközelebbi üzleti csomópontnál. Ó, bocsánat, erőszakossá
váltam! Akadályozzátok meg, hogy bármi bajt csináljak!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése