Ferenc pápa: Legyen „extrovertált”, de ne szétszórt karácsonyunk!
December 23-án a Szentatya Szűz Máriára mint a hit és szeretet mintaképére irányította a Szent Péter téren a déli Mária-imára egybegyűlt zarándokok figyelmét. Megemlékezett a szökőár sújtotta indonéziai lakosságról és mindazokról, akik nem ünnepelhetik családjukban, szülőföldjükön a karácsonyt.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Ma,
advent negyedik vasárnapján a liturgia Máriának, a szűz anyának alakját állítja
előtérbe, aki várja, hogy világra szülje Jézust, a világ üdvözítőjét.
Tekintsünk rá, a hit és a szeretet mintaképére, és feltehetjük a kérdést:
milyen gondolatok foglalkoztatták a várakozás hónapjai alatt? A választ épp a
mai evangéliumi szakasz adja meg, amely elbeszéli Mária látogatását idős
rokonánál, Erzsébetnél (vö. Lk 1,39–45). Gábriel angyal feltárta Mária előtt,
hogy Erzsébet gyermeket vár és már a hatodik hónapban van (vö. Lk 1,26.36). És
akkor a szűz, aki éppen megfoganta Jézust Isten működése révén, sietve elindul
Názáretbe, Galileába, hogy Júdea hegyeihez érjen, és felkeresse unokanővérét.
Azt
mondja az evangélium: „Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet” (Lk
1,40). Bizonyára gratulált neki anyaságához, ahogyan Erzsébet is köszöntötte
Máriát: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön hozzám?” (Lk 1,42–43). És rögtön
dicsérni kezdi a hitét: „Boldog, aki hitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az
Úr mondott neki” (Lk 1,45). Világos az ellentét Mária között, aki hitt, és Zakariás,
Erzsébet férje között, aki kételkedett, és nem hitt az angyal ígéretének, s
ezért néma maradt János születéséig. Ellentét van köztük.
Ez a
jelenet segít, hogy egészen különleges fényben tudjuk értelmezni az ember
Istennel való találkozásának misztériumát. Nem ámulatba ejtő csodák jegyében,
hanem inkább a hit és a szeretet jegyében zajló találkozásról van szó. Mária
ugyanis azért boldog, mert hitt: az Istennel való találkozás a hit gyümölcse.
Zakariás viszont, aki kételkedett és nem hitt, süket és néma maradt, hogy
növekedjen a hitben a hosszú hallgatás alatt: hit nélkül elkerülhetetlenül
süketek maradunk Isten vigasztaló szavára, és nem tudunk vigasztaló, reményt
keltő szavakat mondani testvéreinknek. Nap mint nap látjuk: az, akinek nincs
hite vagy csak pislákoló hite van, amikor szenvedővel találkozik, csak
körülményeskedik, nem tud elérni a szenvedő szívéhez, mert nincs ereje. Nincs
ereje, mert nincs hite, ha pedig nincs hite, akkor nem talál szavakat, melyek
elérnének mások szívéhez. A hit a szeretetből táplálkozik. Az evangélista
elbeszéli, hogy „Mária felkelt és sietve útnak indult” (Lk 1,39) Erzsébethez:
sietve, nem aggódva, nem szorongva, hanem sietve, békében. „Felkelt”: másokra
figyelő, áldozatos gesztus. Otthon is maradhatott volna, hogy készüljön fia
születésére, ehelyett előbb másokkal törődik, s így tettekkel bizonyítja, hogy
már annak az Úrnak a tanítványa, akit méhében hordoz. Jézus születésének
eseménye így kezdődött, a szeretet egyszerű gesztusával; egyébként az igazi
szeretet mindig Isten szeretetének a gyümölcse.
Az
evangélium Mária látogatásáról Erzsébetnél, melyet a mai misében hallottunk,
felkészít, hogy jól tudjuk megélni a karácsonyt, mert közli velünk a hit és a
szeretet dinamizmusát. Ez a dinamizmus a Szentlélek műve: a Szeretet Lelke az,
aki megtermékenyítette Mária szűz méhét, és aki arra indítja őt, hogy siessen
szolgálni idős rokonát. Örömteli dinamizmus, amint azt a két anya
találkozásából látjuk, amely az Úrban való örvendezés örömhimnusza, az Úr
ugyanis nagy dolgokat tesz a benne bízó kicsinyekkel.
Szűz
Mária nyerje el nekünk a kegyelmet, hogy extrovertált karácsonyt éljünk meg!
Extrovertáltat, de nem szétszórtat: a középpontban ne saját énünk álljon, hanem
Jézus „te”-je és testvéreink „te”-je, különösen azoké, akik segítségre
szorulnak! És így teret engedünk majd a Szeretetnek, aki ma is meg akar
testesülni és köztünk akar lakni.
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Most
azokra gondolok, akik Indonéziában élnek, akiket rendkívüli természeti csapás
sújtott, mely számos emberi életet követelt; sok az eltűnt, sokan maradtak
fedél nélkül, és jelentős anyagi károk keletkeztek. Arra hívok mindenkit, hogy
csatlakozzon hozzám az áldozatokért és szeretteikért mondott imában. Lélekben
közel vagyok mindazokhoz, akiknek el kellett költözniük, és akiknek
megpróbáltatásokat kell elszenvedniük. Kérem Istent, hogy adjon nekik erőt és
vigasztalást szenvedéseikben. Felszólítást teszek közzé annak érdekében, hogy
ezeknek a testvéreinknek ne kelljen hiányolniuk szolidaritásunkat és a
nemzetközi közösség segítségét. Imádkozzunk közösen: Üdvöz légy, Mária…
Köszöntelek
mindannyitokat, római hívek, Olaszországból és más országokból érkezett
zarándokok! Holnapután karácsony, és most főleg azokra a családokra gondolok,
amelyek ezekben a napokban újra egyesülnek: aki szüleitől távol él, elindul és
hazatér; a testvérek igyekeznek egymásra találni… Karácsonykor jó és fontos,
hogy együtt legyen a család.
De
sokaknak különböző okokból nem adatik meg ez a lehetőség, és ma különösen is
azokhoz szeretnék fordulni, akik távol vannak családjuktól és szülőföldjüktől.
Kedves testvéreim, mennyei Atyánk nem feledkezik meg rólatok, és nem hagy el
benneteket! Ha keresztények vagytok, kívánom, hogy az Egyházban igazi családra
találjatok, ahol megtapasztalhatjátok a testvéri szeretet melegét. És
mindenkinek, aki távol van családjától, keresztényeknek és nem keresztényeknek
egyaránt azt mondom: a keresztény közösség kapui nyitva állnak, Jézus
mindenkiért születik, és mindenkit megajándékoz Isten szeretetével.
Szép
vasárnapot kívánok! Ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az
ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése