Seregély István: Útravaló – 2019. január 30.

Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.

Jézus példabeszédei fontos eligazításokat hordoznak. A magvetőről szóló példázat azokat a veszélyeket veszi sorra, amelyek Isten üdvösségtermő igéjének befogadását akadályozzák. Odavész az Isten szava elől elzárkózó ember üdvössége. (Ez a nem imádkozó, templomkerülő emberek nyomorúsága.) Veszélyt jelent az állhatatlanság is, az, ha az ember sajnálja az időt és a fáradságot saját sorsa irányítására. A bogáncsok közé hullott mag képében a tövisek a mai hajszolt élet szétszórtságára figyelmeztetnek, amely erős ellensége az örök termésnek. Van azonban egy vigasztaló üzenete is a példabeszédnek: Melyik földműves nem ügyel arra, hogy vetőmagja a lehető legjobban előkészített talajba kerüljön? Isten pedig biztosan jobb földműves mindenki másnál. Sokan teremjük meg az örök életet.

(Mk 4,1–20)