Seregély István: Útravaló – 2019. január 27., évközi 3. vasárnap
Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.
Harminckét
évet töltöttem már el hitoktatással, amikor 1988-ban először jutottam el a
Szentföldre. Milyen jó lett volna előbb! Nagyon sokat ér ugyanis a
szentföldi zarándoklat élménye. Hiszen ma is ugyanazok a csillagok ragyognak az
égen, ugyanott vannak a hegyek és völgyek, s még a városok is, mint Jézus
Krisztus földi életének idejében.
Mindezt
a mai vasárnapi evangélium juttatja eszembe. Lukács is alapos utánajárás és
tanulmányok után írta meg evangéliumát. Biztos, hogy ő is bejárta a
történelmi események helyszínét, és szívesen utalt a prófétai
jövendölésre, Izajás ígéretére is, miszerint Zabulon földje és Neftali
földje (Jákob fiainak szálláshelye), a Jordán vidéke, a
pogányokkal kevert Galilea lett Jézus nyilvános működésének helyszíne.
Jézus
ezen a tájon hirdette Isten országának örömhírét, igazolta szavait a csodáival,
és itt választotta ki apostolait. Ezt számontartjuk. Mi ugyanis nem egy
vallásalapító elméletére, hanem Isten emberré lett Fiának, a Názáreti Jézusnak
a tanítására és életére, majd Jeruzsálemhez kapcsolódó megváltó halálára
és föltámadásának történelmi tényeire építjük örökkévalónak remélt
krisztusi életünket.
Ha nem
nyílik módunk szentföldi zarándoklatra, akkor megannyi képes album, videofilm,
fénykép és főként jó útleírások (például Gerhard Kroll Jézus
nyomában című, magyarul is olvasható könyve) lehetnek a
hasznunkra. Segítséget jelenthetnek keresztény hitünk forrásainak
megismerésében, az elmélkedő imában és hitünk megszilárdításában.
Már az
apostoli időkben is gondot jelentett az emberi egyet nem értés a korintusi
közösségben. Szent Pál hangsúlyozta: a keresztények nem az igét hirdető
apostoloknak és munkatársaiknak, hanem Jézus Krisztusnak a követői akarnak
lenni. Jézus Krisztus pedig egy.
Napjainkban,
ebben a globalizált világban ezért mondjuk, hogy a Krisztust követők
legnagyobb botránya a megosztottságuk. Isten adta hitben Jézus Krisztust örök
üdvösségünk szerzőjének valljuk, de a katolikusok és a más felekezetűek
vétkeinek következményeként és e világi hatalmasságok támogatásával kialakult
megosztottságban élünk, s ez veszélyezteti az evangelizáció hitelét.
A
hitükben szilárd krisztusiak ezért hozták létre az egységre törekvő ökumenikus
mozgalmat. Igaz, a kialakult körülményeken aligha lehet mozgalommal
változtatni. Ám jó, ha a Jézus Krisztus művét teljessé tevő Szentlélekhez
száll közös imánk, különösen ezekben a napokban, az egység hetében.
Jézus
Krisztus evangéliuma, Isten életet irányító szava történelmünk üdvösséget érő
kincse. Ezért is jó érdeklődni a Szentföld iránt, mert az emlékeket látva
minden Krisztus-hívő átélheti, hogy az egy és oszthatatlan Jézus Krisztus,
az Atyaisten és a názáreti Mária Fia ott született, élt, tanított és ott
támadt föl. Ő hozta el minden ember számára a síron túli teljes élet
reményét.
Istenünk
irgalmazzon nekünk, és segítsen, nehogy ismét föllángoljon a keresztények
véleménykülönbségből eredő harca, mint annyiszor a történelem folyamán.
(Lk
1,1–4; 4,14–21)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése