Évközi harmadik hét keddje

Évközi harmadik hét keddje

A Jézust ördögtől való megszállottsággal és a gonosszal való szövetkezéssel vádló írástudók fellépése után az Úr édesanyja és a rokonság tűnik fel. Miért jöttek ők, miért keresik Jézust? És ő miért kérdez vissza oly’ módon, ami meglehetősen visszautasítónak tűnik? Jövetelük szándékát Márk evangélista kissé korábban, közvetlenül a jeruzsálemi írástudók vádaskodása előtt nevezi meg: „Rokonai elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette” (Mk 3,21). Az nem derül ki, hogy hitelt adnak-e a szóbeszédnek, s ők is zavarodottnak tartják-e Jézust, mindenesetre kellemetlen számukra, hogy egyik rokonukról ilyen dolgokat híresztelnek. Nyilvánvalóan azt szeretnék elérni, hogy Jézust kivonják a nagy tömegből, amely állandóan körülveszi őt, csendben hazavigyék és elrejtsék a nyilvánosság elől.
A jelenetbe Jézus kérdése fordulatot hoz, majd válasza lényeges mondanivalót rögzít. Kérdése és válasza nem az érkező rokonoknak, hanem a körülötte lévőknek szól. „Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!” (Mk 3,35). Az Úr azokat tekinti anyjának, rokonainak, legközvetlenebb hozzátartozóinak, akik vele vannak, jószándékkal hallgatják tanítását, engedelmeskednek neki, befogadják őt életükbe és engedik, hogy megvalósuljon bennük Isten országa. Elmondható-e mindez rólam?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!