Advent harmadik hetének szombatja

Advent harmadik hetének szombatja

A Józsefnek szóló híradást követően Keresztelő János születésének hírüladását olvassuk a mai evangéliumban. A templomi szolgálatát végző Zakariásnak megjelenik Isten küldötte, egy angyal, aki közli vele, hogy gyermeke fog születni. A csodálkozás, a kételkedés őt is ugyanúgy jellemzi, miként Jézus leendő nevelőapját. Mivel nem hisz a küldött szavainak, büntetésül megnémul, s némasága csak a mondottak teljesedésekor, azaz a gyermek születésekor szűnik meg. Bár Zakariás kételkedése jogosnak tűnik, hiszen ő is és felesége, Erzsébet is idősek voltak, tehát emberileg már nem számíthattak arra, hogy gyermekük fog születni, mégsem mondhatjuk, hogy joggal kételkedett az angyal által közöltekben, hiszen egyetlen embernek sincs joga ahhoz, hogy kétségbe vonja Isten tervének megvalósulását.
Látomása miatt Zakariás a megszokottnál később fejezi be a reá bízott szertartást. Késlekedése várakozóvá tette a népet, majd elcsodálkoztak némaságán, de felismerték benne, hogy természetfeletti látomásban volt része. Zakariás némasága nem csupán büntetésnek minősíthető, hanem kiváló eszköz arra, hogy a kívülállók ne ismerjék meg idő előtt az isteni üdvözítő tervet sem a Messiás, sem az ő előfutára közelgő születésével kapcsolatban.
Ma inkább a hallgatást választom a magam igazának hangoztatása helyett.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek, hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.