Ferenc pápa a római karitász központban: a szentkapu megnyitása és szentmise

Szentmise a menhelyen... - OSS_ROM

Ferenc pápa pénteken délután fél ötkor felkereste a római karitász most felújított otthonát a Termini pályaudvar közelében. A Don Luigi Di Liegro névre keresztelt befogadó központot és a II. János Pál pápa nevét viselő esti étkeztető helyet december 10-án avatták fel. A Don Luigi Di Liegro szálláshely 28 éve nyílt meg a város főpályaudvara közelében, ahol a legsűrűbb a hajléktalanok, menekültek jelenléte és számukra éjszakai szállást kínált, valamint esti étkezési lehetőséget biztosított. Először 1987-ben nyitotta meg a városi önkormányzat és az egyházmegyei karitász közös kezdeményezése. A karitász otthon területét az Olasz Államvasutak biztosította a Termini pályaudvar melletti Via Marsala-n, ahol közel 4000 négyzetméteres területen alakítottak ki közös hálószobákat, szociális helyiségeket, étkezőket, kápolnát, beszélgető-szobákat, valamint nappali tartózkodókat is.

A „Szeretet kapuja” a befogadókészség és együttérzés jeleként a szegényekben ismeri fel az Istennel találkozás helyét

A II. János Pál pápa nevét viselő nagy étkezőben várták a pápát a karitász központ lakói és Ferenc pápa egyszerű szertartás keretében nyitotta meg a „Szeretet kapuját”, mely a befogadókészség, az együttérzés jele, és mely a szegényekben ismeri fel az Istennel találkozás helyét. A szentmisét is a nagy étkezőben ünnepelte a pápa a lakókkal együtt, akik naponta ezen helyen törik meg a kenyeret egymás számára, most pedig az Eucharisztia keretében az Isten nevében nyújtott megszentelt kenyeret, az emberré és szegénnyé lett Jézus Krisztust fogadták magukhoz a pápa kezéből.

Ferenc pápa alkalomhoz illően szabadon fogalmazott szentbeszéddel fordult a lakóközösséghez, melyben a nagyváros névtelenségébe és elrejtettségébe helyezte el a Megváltó születésének a történetét.

Ha rá akarsz találni, keresd az alázatban, keresd a szegénységben, a rejtettségben…

„Isten az üdvözítésünkre nem talált jobb módot, minthogy köztünk járjon és velünk éljen. Ehhez nem választott nagy birodalmat, szép palotát, anyaként egy fejedelmi hölgyet, hanem szándékosan rejtettséget vállalt. A 16-17 éves Mária a római birodalom peremén egy félreeső falucskában lakott, amit bizonyára senki nem ismert. József, egy igaz fiatalember, szerette őt és el akarta venni. Ácsként két kezével kereste meg a mindennapi kenyerét. Minden egyszerűségben, minden rejtettségben… És aztán az elbocsátás…, abban a kis falucskában, tudjátok, hamar kifecsegnek mindent, ezért József, amikor látta, hogy Mária állapotos, titokban akarta elbocsátani, de az angyal felfedte neki a titkot, hogy az a gyermek a Szentlélek műve. Mindez észrevétlen csendességben és rejtettségben történt, amiről a nagyvárosok mit sem tudtak. Ilyen az Isten közöttünk – emelte ki a pápa. Ha rá akarsz találni, keresd az alázatban, keresd a szegénységben, a rejtettségben, a rászorulókban,a betegekben és az éhezőkben, a foglyok között…”.

A Mennybe jutást nem lehet pénzzel megfizetni

Amikor Jézus az utolsó ítéletről beszél nekünk, nem azt mondja, hogy te az egyház nagy jótevője voltál, sokat adományoztál, hanem: Gyere be az Mennybe! A Mennybe való bejutást nem lehet pénzzel megfizetni. Sem a sok tudás, sem a földi elismerések nem nyitják ki az ajtót. Mit mond nekünk, hogy megnyíljon az ajtó? Éhes voltam és enni adtál, hajléktalan voltam és a házadba fogadtál, beteg voltam és felkerestél.., íme, Jézus az alázatban.

A Szentlélek nyissa meg a rómaiak szívét…

Jézus szeretete nagy, ezért nyitom meg ma ezt a Szentkaput, és azt szeretném, hogy a Szentlélek nyissa meg a rómaiak szívét és láttassa meg velük az üdvösség útját, ami az egyszerűség és az alázat útja, amin szegények, betegek és bebörtönzöttek járnak, a bűnösebb fajta, ahogy Jézus mondja, akik megelőznek bennünket a Mennyben, mert nekik van kulcsuk a kapuhoz. Két dolgot kérjünk az Úrtól a mai napon – mondta a pápa: Az első, hogy az Úr nyissa meg mindnyájunk szívét, mert bűnösként rászorulunk. Másodszor pedig értesse meg velünk az Úr, hogy az önteltség és a gazdagság útja nem vezet üdvösségre, ellenben az Atya gyengédsége az irgalom és a megbocsátás. Végül Ferenc pápa azért fohászkodott, hogy minden római, és köztük elsőként ő maga érezze magát elvetettnek, akinek nincs érdeme. Ilyen lelkülettel közeledjünk az elvetettekhez, a leselejtezettekhez, mert a hozzájuk közeledés által nyerjük el az ítéletet, amikor az Atya kézen fog bennünket.