Hálát adok, neked, te vagy Istenem, magasztallak, Istenem, téged,
áldalak, mert üdvösségem lettél.
Ma Szent Tamás apostolt ünnepeljük, akit a leggyakrabban a "hitetlen" jelzővel illetnek, illetve társítanak, miközben megfeledkezünk arról, hogy neki köszönhetjük az egyik legszebb hitvallást, amely ember száját elhagyta, amikor Jézus Krisztus előtt térdre borulva megvallja: "Én Uram, én Istenem." Szent Tamás ízig-vérig a testvérünk, hasonlít ránk, mai emberekre éppen úgy, mint a kétezer évvel ezelőtt élt zsidó emberekre, akik életük során végig a kézzel fogható bizonyítékát keressük annak, hogy Isten valóban közünk jött, felvette emberségünket, és értünk kínhalált szenvedett. Bármit is találunk e kutakodás során, vagy nem találunk ezekből nem vonhatunk le se így, se úgy következtetéseket és nem fognak választ adni életünk legnagyobb és leggyakoribb kérdéseire. Ki tudja meggyógyítani az efféle hitetlenség sebeit? Szent Tamás apostol példája azt mutatja, hogy egyedül a kitartó, türelmes, az áldozatokat is felvállaló szeretet. A feltámadott Üdvözítő, Jézus Krisztus megdicsőült testén megőrzi a kínszenvedés fájdalmas sebeit, a halálig menő szeretet látható, tapintható bizonyítékait. Jézus Krisztus öt szent sebe új teremtés forrása: világosság a bűn sötétségében élőknek, gyógyulás a hitetlenek lelki vakságára, és végtelen boldogság minden benne hívő számára. Soha se restelljük Tamásságunkat, ehelyett higgyünk abban, hogy szent sebeibe elrejt bennünket, hogy vele szenvedjünk, vele haljunk és általa feltámadjunk.
Istenük, te ebben a szentségben egyszülött Fiad testével tápláltál minket. Add, hogy akit, mint Szent Tamás apostolt, hitünkkel Urunknak, Istenünknek ismerünk, tetteinkkel és életünkkel is megvalljunk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése