2010. július 6., kedd

Július 6. kedd



Ez a szent halálig küzdött Istenének törvényéért,
nem félt a gonoszok szavától,
mert életének alapja szilárd kőszikla volt.


Jézus Krisztusnak ismét egy csodálatos gyógyítása kerül elénk, ezúttal egy ördögtől megszállott néma embert gyógyít meg. A farizeusok pedig ezt látván az irigységtől vezérelve gúnyolódásba, nem pedig csodálásba törnek ki. Egyszerűen nem értik, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy ők végre észrevegyék a törvény betűjén túl azt, aki a törvényt adta: a Mennyei Atyánkat, Istent. Azt is mondhatjuk, hogy éppen miattuk kellett Jézus Krisztusnak a Mennyei Atya emberré lett Fiának a Megtestesülés és a Megváltás útjára lépnie itt a földön. Jézus Krisztus látva azok hitetlenségét és ellenségeskedését nem is bocsátkozik velük vitába, pont az ellenkezőjét teszi, mint azok várnak tőle, szeretnének elérni nála, hogy lealacsonyodjon hozzájuk, az ő szintjükre. Átnéz felettük és tovább hirdeti Isten országának örömhírét, és tovább gyógyítja az egyszerű, de hinni képes emberek testét és lelkét. Ő éppen értük érkezett nem a gögösökért. Isteni szíve megesett rajtuk, mert fáradtak, kimerültek voltak, mint a pásztor nélküli nyáj. Ma ezt így lehetne élethűen érzékeltetni: túlhajtottak, kiégettek, depressziósak. Jézus Krisztus földi küldetése során gyorsan felismerte, hogy egy nép megtérésének egyetemes elérése megvalósíthatatlan, ezért sürgette az egyéni megtérést, ugyanakkor gondoskodott egyházában a pásztorokról, hogy senki sem maradjon magára élete döntő pillanataiban. Szoktunk-e eleget imádkozni papjainkért, a papi hivatásokért? Felismerjük-e, hogy mennyire fontos az egyén számára a pásztor, a nyájhoz tartozás? Vagy csak a kor divatját követve azok közé tartozunk, akik kritizáljuk a papságot, elítéljük, felnagyítjuk hibáikat, leáltalánosítva, kényszerzubbonyként ráhúzzuk minden egyházi szolgálatot ellátó személyre? Most már esetleg felmerülhetne az emberekben, hogy ők vajon mivel járultak hozzá, ahhoz, hogy jó papok, buzgó szerzetesek kerüljenek ki a világba, hiszen ők s emberek, emberi családban nevelkednek, és leggyakrabban felnőttként huszonévesen válnak papokká, szerzetesekké. Az alapokat az induló családokban kapják ők is és nem hiszem, hogy a néhány tévútra került pásztor a hivatásából fakadóan válik megtévedté.


Magunkhoz vettük szent Fiad testét és vérét, Istenünk. Kérünk, adja meg a szentáldozás azt a lelkierőt, amely Goretti Szent Mária vértanúdat szolgálatodban hűségessé, a szenvedésben pedig diadalmassá tette. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése