Július 4. vasárnap

Jóságodról elmélkedünk, templomod belsejében.
Istenünk, miként már neved i,
úgy fölséged is betölt minden földhatárt,
jobbod telve igazsággal.


A mai szentmise igeliturgiáját a béke gondolata hatja át. Az első olvasmányban hallunk a babiloni fogságból haztérő nép számára adott isteni ajándékok részeként a békéről. Az újjáépítés nem könnyű feladat, és a csüggedség sokszor eluralkodott rajtuk. Isten úgy vigasztalja őket, ahogy az anya vigasztalja fiát. Kiárasztja népére a békét, mint valami túláradó folyamot. Milyen személyes és bensőséges ez a szövetség Isten és az ő népe között! A szöveg összefüggésből az is kiderül, hogy a messiási időkre jellemző isteni ajándékról van szó. Jézus Krisztus hozza meg ezt a békét, mégpedig nemcsak a kiválasztott népnek a zsidóknak, hanem mindazoknak, akik a mennyei Jeruzsálembe, a béke országába tartanak.

A földön zarándokló Egyház, mint közösség már most is birtokolja ezt a békét, amit Jézus Krisztus a jóakaratú embereknek ajándékozott. Az ő békéjét hirdeti minden nép számára. A föld népeinek feltételezett száma a Teremtés könyvében hetvenkettő. Jézus Krisztus éppen ezért bízta meg a hetvenkét tanítványát, amikor elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát minden népnek.

"Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!" Első hallásra ez a köszöntés nem igazán különös, mert az emberek naponta így üdvözölték egymást abban az időben. Itt azonban mégsem pusztán jókívánságról van szó, hanem Jézus Krisztus békéjéről, az örök üdvösség békéjéről. A Fiú által kiengesztelt Atya békéjéről, amelyet Ádám és Éva óta nem birtokolhatott az emberiség. Arról a békéről, melyet a Föltámadott megjelenített, amikor a zárt ajtókon keresztül megjelent az apostoloknak és így köszöntötte őket. Ez a jelenlét már egy másik valóság! Tehát a békesség, melyet közvetít, sokkal mélyebb üzenetet hordoz. Ez a béke azokra száll, akik miután meghívást kaptak az üdvösségre keresztségük által, készségesen válaszolnak rá tanúságtevő életükkel. Ez a béke már nem földi béke, nem emberi béke, hanem igazi mennyei béke!

Úgy küldte ezeket az embereket, a tanítványait, mint bárányokat a farkasok közé. A küldötteknek Jézus Krisztushoz hasonló jóságot és békét kell magukban hordozniuk.

Bárányi felszereléssel küldi őket a farkasok közé? Eldobatja velük a védelmet nyújtó botot, a köntöst, amely az úton lévők éjszakai takarója a hideg ellen, a kövektől védő sarut?

Igen, mert az ő célja az, hogy megtapasztalják a tanítványok, és velük együtt mi is, mai tanítványai is, hogy nem lehet semmink, ami eltereli figyelmünket. Teljesen Jézus Krisztusra kell hagyatkoznunk. Ha megvan bennünk ez a végtelen bizalom Jézus Krisztus iránt, akkor az ő békéje betölti mindennapjainkat, életünket, és ez a béke annyira mélységes, hogy összefér a legnagyobb megpróbáltatásokkal is.

Keresztségem által meghívást, sőt én is küldetést kaptam mindenkihez, ahogyan egykor a kiválasztott tanítványok. Ezt a feladatot azonban nem saját eszköztárammal kell tennem, hanem Jézus Krisztus erejében. Ha a világ elutasítja ezt a békét, jóllehet szenvednek az elutasítás miatt, nem szabad elveszítenünk belső békénket, és kitartóan élnünk kell az evangéliumot. Hiszen Jézus Krisztust is nagyon sokszor elutasították, de ő nem csüggedt el ezen, hanem tovább folytatta Mennyei Atya által kiszabott küldetést.

Jézus Krisztus tehát minket is küld mindennap, minden reggel, amikor felébreszt bennünket erre a bűnös világra: menjetek! Vajon merünk-e indulni? Vajon merünk-e az ő küldetése szerint elindulni? Ő küld bennünket reggel a munkahelyünkre, az iskolába, a kórházba, a börtönökbe, a társadalom peremén élőkhöz, hivatalokba, sportpályákra és a szántóföldekre is, szőlőkbe is!

A hetvenkét tanítvány a legnagyobb örömmel tért vissza. Egymás szavába vágva mesélik el élményeiket, tapasztalataikat Jézus Krisztusnak. "A te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Semmi nem árthat az olyan embernek, akiben jelen van Jézus Krisztus és az ő Mennyei Atyjának békéje!

Mindazoknak, akik az ő "munkatársaivá" válnak, részük lesz békéjében, már itt a földön megtapasztalják Isten országát és annak igazságát.

Örömünk azzal válik teljessé, hogy ezáltal nevünk fel lesz írva a mennyben.

Istenünk, határtalan szereteted ajándékával eltelve arra kérünk, hogy élni tudjunk üdvösségszerző javaiddal, és mi8ndig buzgók legyünk dicséretedben. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!