2015. szeptember 16., szerda

Zsolozsma CCIXC.



Ezekiel próféta könyvéből
 10, 18-22; 11, 14-25
Az Úr dicsősége elhagyja a pusztulásra szánt várost 


Azokban a napokban: Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét és megállt a kerubok fölött. A kerubok fölemelték szárnyukat, és szemem láttára fölemelkedtek a földről, s amikor eltávoztak, felemelkedtek a kerekek is, és megálltak az Isten háza keleti kapujának bejáratánál, s Izrael Istenének dicsősége ott volt fölöttük. Ez az az élőlény volt, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak. Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s emberi kézhez hasonló valami volt a szárnyuk alatt. Arcuk olyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam. Mindegyik egyenesen haladt maga előtt. Az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia, Jeruzsálem lakói így szóltak testvéreidhez, fogolytársaidhoz és Izrael egész házához: „Távol vagytok az Úrtól, azért a miénk lett az ország.” Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Igen, elküldtem őket messzire, a népek közé, szétszórtam őket idegen országokba, s rövid időre én lettem számukra a szentély azon a földön, ahová mentek. Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, egybegyűjtelek minden országból, ahová szétszóródtatok, és nektek adom Izrael földjét. Megérkeznek, s kiirtanak benne mindent, ami gyalázatos és utálatra méltó. Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat és teljesítsék őket. Akkor népem lesznek, én meg az Istenük leszek. De akiknek a szívük bálványaikhoz és szégyenteljes tetteikhez tapad, azoktól számon kérem útjaikat” – mondja az Úr, az Isten. Akkor a kerubok fölemelték a szárnyukat, s a kerekek is követték őket. Fölöttük ott volt Izrael Istenének dicsősége. Az Úr dicsősége fölemelkedett, elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, amely a várostól keletre van. A lélek fölemelt és látomásban elvitt a kaldeusokhoz, a száműzöttek közé, az Isten lelke; azután eltűnt a látomás, amit láttam, s én mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Úr látnom engedett.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése