Évközi huszonnegyedik hét szombatja
A mai
evangéliumi szakaszban a magvetőről szóló példabeszédet olvassuk, amelyet az
apostolok kérésére annak részletes magyarázata követ. Első pillantásra nem
szükséges tehát magyarázatot fűznünk az olvasottakhoz, főként annak tudatában
nem volna indokolt, hogy aligha tudnánk Jézus értelmezésénél jobbat kitalálni.
Ha azonban figyelmesen újra elolvassuk a példázatot és a magyarázatot, akkor a
hasonlóságok mellett jelentős különbséget veszünk észre. Elsőként az útszélre
esett magokról van szó, ezután következnek a kövek, majd a tövisek közé hullott
magok s végezetül a jó földbe hullottak. Bár mindkét esetben ezek az elemek
ugyanúgy követik egymást, mégis máson van a hangsúly. A példabeszéd inkább a
magvetőről és az ő tevékenységéről szól, míg a magyarázatnak nevezett szövegben
a magok kapnak nagyobb jelentőséget. Elképzelhető tehát, hogy az eredetileg két
önálló példabeszédet az evangélista kapcsolta össze hasonló tartalmuk miatt,
esetleg ő igazította egymáshoz azok tartalmát.
Ennek megfelelően kétféleképpen vonatkoztathatjuk magunkra a példabeszédet. Képzelhetjük magunkat egyrészt a magvető helyébe, hiszen Isten üzenetének továbbadása, hirdetése mindannyiunk feladata, másrészt arra kell válaszolnunk, hogy a mi lelkünkben milyen talajra hull Isten szava, hoz-e bőséges termést.
Miként a magvető bízik abban, hogy munkája eredményes lesz, Isten is bízik abban, hogy tanítását megszívlelem.
© Horváth István Sándor
Imádság: Ennek megfelelően kétféleképpen vonatkoztathatjuk magunkra a példabeszédet. Képzelhetjük magunkat egyrészt a magvető helyébe, hiszen Isten üzenetének továbbadása, hirdetése mindannyiunk feladata, másrészt arra kell válaszolnunk, hogy a mi lelkünkben milyen talajra hull Isten szava, hoz-e bőséges termést.
Miként a magvető bízik abban, hogy munkája eredményes lesz, Isten is bízik abban, hogy tanítását megszívlelem.
© Horváth István Sándor
Add, Uram, hogy mindig igent tudjak mondani; minden új valósághoz és új helyzethez. Adj nyitott, kereső szívet, mely nem zárkózik el semmitől és senkitől. Nyisd ki szememet, hogy saját szegénységemben észrevegyem a te kegyelmed erejét, hogy így nyilvánvalóvá legyen előttem dicsőséged.
A. Steffens
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése