Fájdalmas Szűz Anya

Fájdalmas Szűz Anya

Tegnap Jézus kereszthalálára, mint az Atyához való felemelkedésére gondoltunk, ma pedig a fájdalmas Szűzanya napján, az ő édesanyjára, aki végignézte fia szenvedését és halálát. Nem passzív szemlélés volt ez Mária részéről, hanem lelkében ő maga is átérezte mindazt a gyötrelmet, fájdalmat, amit Jézus érzett, egyesült azzal. Így teljesedett be az a jövendölés, amelyet Jézus templomi bemutatása alkalmával Simeon mondott Máriának: „a te lelkedet is tőr járja át” - miként erről a mai evangéliumban olvasunk.
A Jézus születéséhez kapcsolódó evangéliumi részek után - amelyek a Megváltó által hozott szabadulásról és békéről szólnak - fordulatot jelent Simeon jövendölésében a szenvedés és a fájdalom említése mind a gyermekre, mind édesanyjára vonatkozóan. Azt nem állíthatjuk biztosan, hogy ebben az órában Mária pontosan megértette Simeon szavainak jelentését és jelentőségét, de abban bizonyosak lehetünk, hogy a kereszt mellett álló fájdalmas Anya visszaemlékezett arra, amit egykor az idős ember mondott neki a jeruzsálemi templomban. Miközben a bámészkodó nép arra emelte tekintetét, akinek kezét és lábát átszegezték és lándzsával átszúrták szívét, Mária érezte az ő lelkét átszúró tőrt.
Együttérzek-e a kereszten meghaló Krisztussal? Együttérzés van-e bennem Mária iránt? Együttérzés ébred-e bennem embertársam iránt, akiben Krisztus szenved?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk és Istenünk! Köszönjük neked, hogy a te élő Igéd ebbe a világba és hozzánk is eljut. Tarts meg bennünket, hogy hallgatói lehessünk és mindennap megújuljunk. Add, hogy felébressze az alvókat, vigasztalja a szomorúakat, hogy útba igazítsa a tévelygőket, és mindannyiunkat a szeretet és a remény életére serkentsen. Adj egyházadnak igazságod új megismeréséhez nyitottságot, és add meg igazságod megvallásának őszinte örömét.
K. Barth