Évközi huszonnegyedik vasárnap

Évközi huszonnegyedik vasárnap

Személyes hitvallás

 
Egy gimnazista, érettségi előtt álló fiatal mesélte, hogy amikor jelentkezett az egyetemre, az interneten kellett kitöltenie a jelentkezési lapot személyes adataival. Az első üres mezőbe mindjárt a nevét kellett beírnia, s amikor ezt megtette, akkor elkezdett azon tűnődni, hogy az interneten most írta le, adta meg először a saját nevét. Sok év óta használja már a számítógépet, de a levelezésében, a közösségi oldalakon, az internetes játékoknál és minden más helyen mindig csak a kiralylany128 nevet adta meg. Korábban, amikor nem akarta, hogy kiderüljön személye, álnevet használt, aztán törölte, ha már nem volt szükség rá. Soha nem kellett megadnia az igazi nevét, akármit beírhatott. Jó szórakozás volt számára névtelenségbe burkolózni, de most a saját nevét kellett megadnia. Ezt egy kicsit furcsának tartotta, de aztán rájött, hogy olyan helyen készül továbbtanulni, ahol komolyan veszik őt és a saját nevére kíváncsiak, nem pedig valamilyen kitalált névre. Mi pedig egy kicsit furcsának tartjuk azt a virtuális világot, ahol előfordulhat, hogy valaki 18 évesen gondolkozik el először azon, hogy van saját neve.
Jézus korában az embereknek nem csak neve volt, hanem nevüknek volt jelentése is. Nevével együtt mindenki hordozta családja múltját, örökségét. A név meghatározta a személyek származását és sokat elmondott tulajdonosáról. Jézus korában mindenki tudta, ki volt Illés és Keresztelő János. Miért gondolták Jézusról, hogy ő Illés vagy Keresztelő János? Abban a korban általános nézet volt, hogy a messiási időket megelőzően újra el fog jönni a világba Illés, az ószövetség nagy prófétája. Keresztelő Jánost sokan a Messiás előfutárának tartották, akinek az volt Istentől kapott küldetése, hogy előkészítse az embereket a Megváltó jövetelére. Illés és János említése Jézus személyével kapcsolatban tehát arra utal, hogy a messiási idők bekövetkeztek. Azt azonban az emberek még nem tudják kimondani, megvallani, hogy Jézus a Messiás.
A Mester kérdésére Péter kimondja Jézus igazi nevét, amely az ő küldetését is magába foglalja: „Te vagy a Messiás!” Jézus nem utasítja vissza, hanem elfogadja ezt a megnevezést, mert nem akar névtelenségbe burkolózni, nem titkolja személyét, származását, küldetését az emberek előtt. Péter hitvallása tehát a személyről szól.
A hitvallást tevő esetében ismét egy név szerint említett személyről van szó és nem egy névtelenségbe rejtőző ismeretlenről. Az Úr kérdésére nem egy valaki válaszol az apostolok közül, hanem az evangélista fontosnak tartja leírni, hogy a válaszolónak van neve, Péternek hívják azt, aki a maga és apostoltársai nevében szólal meg. A hitvallás nem névtelenül hangzik el, hanem egy személyhez kötődik, egy név szerint ismert személy szájából hangzik el.
A Jézus szájából egykor elhangzott kérdés, ma megismétlődik, nekem szól. Az Úr az én feleletemet várja. Nekem kell személyes hitvallást tennem arról, hogy mit gondolok Jézus személyéről. Ugyanakkor törekednem kell arra, hogy ne csak szavaimmal valljam meg hitemet, hanem keresztemet felvéve kövessem Jézust s így hitem életté váljon.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te követésed azt jelenti, el kell fogadnunk, a mennyei Atya akaratát, hogy szenvedéseddel és haláloddal válts meg minket. Félretesszük emberi gondolatainkat és elképzeléseinket, hogy megérthessük Isten szándékait és az ő akaratát tudjuk teljesíteni, miként te is neki engedelmeskedtél mindenben. A te életed feláldozása a szeretet legnagyobb kifejezése. Segíts minket, hogy életünkkel mi is Isten dicsőségét és embertársaink javát szolgáljuk! Keresztjeink és szenvedéseink által vezess minket a mennyei Atyához!