Engedelmes József Könyörögj érettünk!

Engedelmes József 

Könyörögj érettünk!

Apróság, és mégis, a fegyelmezettségre és a tisztánlátás logikájára nagyon egyértelmű iránymutatást ad Jézus. Úgy gondolom, hogy Jézus teljesen tisztában volt Júdás mentalitásával, gondolatmenetével. Mégsem arra hívja fel a figyelmet, hanem arra, ami mindenki számára, még az én számomra is bölcsességre tanító lehet. Mi más ez is, példaként, ha nem az, hogy mit jelent a helyes, bölcs és szent szeretet?!

Jézus látja, ismeri, talán még fájlalja is Júdás torz személyiségét. De nem távolodik el attól az isteni szándéktól, hogy mindenkinek van esélye, amíg él, arra, hogy megváltozzon, jobbá legyen. Felülvizsgálni önmagam, szüntelen, mi az, ami boldogulásomra való, és mi az, ami ellenére? Megtenni a jót, akkor is, ha rosszra van hajlandóságom. Igen, ez is az, hogy a magam ritmusát élem, vagy képessé leszek ritmust váltani?

Isten szüntelen vágyakozása, hogy az Ember a jó mellett legyen képes dönteni. Az életet válassza, és ne a halált. Isten, bizony, állandóan ezen mesterkedik, ezen szorgoskodik, hogy kihozza belőlem a legjobbat.

Még most is, amikor Jézus már a vesztőhelyére tart, tudja, hogy többet nem lehet azokkal, akik emberi életében számára fontosak, akik számára tudja, hogy hiányozni fog. Nem áll meg a személyes kapcsolatok szintjén, Ő minden ember üdvösségét hivatott szolgálni. És megint eszembe jut Pál apostol gondolata, tanító szava. Tegnap a Római levélből idéztem, de, talán, most, ide, inkább illik ez: „Krisztus szeretete ugyanis sürget minket. Mert azt gondoljuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk emberi módon. És ha Krisztust emberi módon ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek. Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által megbékéltetett minket önmagával, és nekünk adta a megbékélés szolgálatát. Mert Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, úgy, hogy nem számította be bűneinket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, béküljetek meg Istennel! Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala.” [2Kor 5,14-21]

Mert Pál apostol teljes mértékig Krisztusból építkezik, és Krisztusba épülésemet akarja szolgálni! Minden szent szolgálója akar lenni. Én sem akarok mást, mint szolgálatát magamra venni, társává lenni, hogy mindeneknek szolgáljak, Isten dicsőségére! Mert, ha meg tudom Őt dicsőíteni, akkor bizonyos lehetek benne, hogy dicsőségében osztozni kész lesz velem!

Isten vonzani akarja azokat magához, akikről látja, hogy keresik, vágyakozzák a Vele való közösséget. És vannak közöttünk azok, akik azért vannak, hogy bennünket Hozzá elvezessenek. Ahogy a zsidók közül sokan odamentek – ki Lázár miatt, ki Jézus miatt, úgy kell mennünk nekünk is a hívó szóra oda, ahol olyan dolgok történhetnek velünk, ami a javunkat szolgálja. Vezess engem Istenem, hogy mindig halló füllel, értő szívvel oda menjek, azt értsem, ami javamra válik! Ámen