Nagyhétfő
A
nagyhét folyamán az evangéliumok Jézus életének utolsó eseményeit mutatják be.
A húsvéti ünnep közeledtével tanítványaival együtt megérkezik a Jeruzsálemhez
közeli Betániába, ahol vendégül látják őt. Az étkezés helyszíne nem feltétlenül
Lázár háza, hanem minden bizonnyal a leprás Simon a vendéglátó, miként ez Máté
és Márk írásából kiderül. Lázár testvére, Mária a nagylelkű szeretet rendkívüli
jelét adja, amikor a vacsora közben drága olajjal keni meg az Úr lábát, és
hajával törli meg azt.
De a szeretet pillanatát és tettét megtöri Júdás rosszallása, akit természetesen nem a szegények gondja, hanem csak a pénz érdekel. Jézus rögtön megvédi Máriát, akinek cselekedete jelképes abban az értelemben, hogy előremutat Jézus halálára. A felebaráti szeretetet és az Istennek járó hódolatot nem érdemes egymással szembeállítanunk. Az Istennek járó hódolat és tisztelet megadása nem fogja csökkenteni a felebarátaink iránti jócselekedetek lehetőségét.
Jézus figyelmeztetése, hogy nem lesz mindig velünk, Máriát is, minket is szíven talál. Elkezdődött a nagyhét, már csak néhány nap van a kereszthalálig. Jézus betér hozzánk, talán ez az utolsó állomás halála előtt. Hogyan fogadjuk őt? Ki tudjuk mutatni neki szeretetünket? Hogyan válaszolunk rendkívüli szeretetére?
© Horváth István Sándor
De a szeretet pillanatát és tettét megtöri Júdás rosszallása, akit természetesen nem a szegények gondja, hanem csak a pénz érdekel. Jézus rögtön megvédi Máriát, akinek cselekedete jelképes abban az értelemben, hogy előremutat Jézus halálára. A felebaráti szeretetet és az Istennek járó hódolatot nem érdemes egymással szembeállítanunk. Az Istennek járó hódolat és tisztelet megadása nem fogja csökkenteni a felebarátaink iránti jócselekedetek lehetőségét.
Jézus figyelmeztetése, hogy nem lesz mindig velünk, Máriát is, minket is szíven talál. Elkezdődött a nagyhét, már csak néhány nap van a kereszthalálig. Jézus betér hozzánk, talán ez az utolsó állomás halála előtt. Hogyan fogadjuk őt? Ki tudjuk mutatni neki szeretetünket? Hogyan válaszolunk rendkívüli szeretetére?
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése