Nagykedd
Amikor
az utolsó vacsorán Jézus megtöri a kenyeret és övéinek adja, majd ragaszkodik
ahhoz, hogy mindenki egy kehelyből igyon, ezt azért teszi, mert az apostoloknak
meg kell mutatniuk, hogy hűségesen megtartják a Jézussal való közösséget. Péter
erősködése, majd későbbi tagadása azt mutatja, hogy Jézus számára nem a
szavakkal való megvallás vagy megtagadás a fontos, hanem az egységet kifejező
cselekedet. Amikor a szentmisében Krisztus testét magunkhoz vesszük, akkor
kifejezzük a vele való közösségvállalást. Amikor a szentáldozáskor mindannyian
ugyanabból a kenyérből, Krisztus testéből eszünk, akkor az is tudatosul
bennünk, hogy Krisztus Egyházának egyetlen közösségébe tartozunk.
Az Egyház a kezdetek óta vallja, hogy Krisztus teste, az Eucharisztia a közösség forrása és megjelenése. Jézus szenvedéstörténete azt tanítja nekünk, hogy sorsközösséget kell vállalnunk az Úrral. Ha közösséget vállalunk vele halálában, akkor részesedni fogunk feltámadásában is. Az Oltáriszentség által olyan élet- és szeretetközösségbe kerülünk Krisztussal, amely egyúttal életközösség a Szentháromsággal. Amikor részt veszünk a szentmisén, az Eucharisztia ünneplésén, akkor nem egyszerűen csak emberi közösséget alkotunk, hanem Krisztus válik jelenvalóvá ebben a közösségben.
© Horváth István Sándor
Az Egyház a kezdetek óta vallja, hogy Krisztus teste, az Eucharisztia a közösség forrása és megjelenése. Jézus szenvedéstörténete azt tanítja nekünk, hogy sorsközösséget kell vállalnunk az Úrral. Ha közösséget vállalunk vele halálában, akkor részesedni fogunk feltámadásában is. Az Oltáriszentség által olyan élet- és szeretetközösségbe kerülünk Krisztussal, amely egyúttal életközösség a Szentháromsággal. Amikor részt veszünk a szentmisén, az Eucharisztia ünneplésén, akkor nem egyszerűen csak emberi közösséget alkotunk, hanem Krisztus válik jelenvalóvá ebben a közösségben.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése