2017. április 13., csütörtök

Nagycsütörtök



Nagycsütörtök


Ti is tegyétek meg! 

A virágvasárnapi elmélkedésben, a jeruzsálemi bevonulás kapcsán megvizsgáltuk Jézus megfontoltságát, tudatosságát, sorsának és küldetésének tudatos vállalását, illetve a nép rögtönzött cselekvését. Az utolsó vacsora eseményeinél szintén ezekre a szempontokra figyeljünk, azzal a különbséggel, hogy a tömeg helyett a jelenlévő tanítványok magatartására figyelünk.
Miként a jeruzsálemi bevonulásnál, ugyanúgy a húsvéti vacsora előkészítésénél is Jézus mindent pontosan, előre megtervez. Ennek fényében utasítja tanítványait, hogy hol és milyen módon készítsék el a húsvéti lakomát. Megnevezi a házat, ahová menniük kell és az emeleti termet jelöli ki a vacsora helyszínéül. Itt ül asztalhoz apostolaival este. Az utolsó vacsorát Jézus két cselekedete teszi egyedivé, az egyik az Oltáriszentség alapítása, a másik a lábmosás, ez utóbbit olvassuk a szentmise evangéliumában. Mindkét cselekedet egészen sajátos, korábban nem tesz ilyet Jézus, ugyanakkor nem előzmények nélküli. Az Oltáriszentség alapításakor Jézus a kenyeret az ő testeként, a bort pedig az ő véreként adta a jelenlévő apostoloknak, majd pedig megparancsolta nekik, hogy halálának és feltámadásának emlékezetére ismételjék majd meg cselekedetét. E parancsnak engedelmeskedve ünnepli az Egyház minden szentmisében az Oltáriszentséget, amelyben az Úr Jézus válik jelenvalóvá testével és vérével. Az Oltáriszentség előképének tekinthetjük a csodálatos kenyérszaporítást, amely után Jézus arról beszél a népnek, hogy a kenyérben saját testét adja táplálékul az embereknek, de ott még pusztán kenyérrel táplálja a pusztában éhező népet. Most viszont egészen sajátos dolgot tesz, amikor saját testét és vérét adja a kenyérben és a borban. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az Úr most sem rögtönöz, nem váratlanul cselekszik, hanem előre eltervezte, hogy halála és feltámadása, valamint mennybemenetele után ilyen módon, azaz az Oltáriszentségben lesz jelen köztünk.
Az apostolok lábának megmosása szintén előre megfontolt tett volt. Ilyen módon akarta újabb jelét adni annak, hogy valóban szolgálni jött, miként ennek korábban már számos tanújelét adta. Így akart példát mutatni apostolainak és tanítványainak és minden követőjének, hogy az emberek szolgálata legyen legfőbb gondjuk. Ezért hangzik el parancsa a lábmosást követően: „Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”
Az utolsó vacsorán tett cselekedetek váratlanul érik az apostolokat. Kezdetben értetlenül fogadják, nem ismerik fel rögtön azok jelentőségét. Ezt igazolja Péter kezdeti tiltakozása, majd pedig kérése, hogy ne csak a lábát, hanem a fejét és a kezét is mossa meg Jézus. Biztosak lehetünk benne, hogy a többi apostol sem fogta fel abban a pillanatban Mesterük tettének jelentőségét, mindenesetre mély nyomot hagytak lelkükben a tettek, amelyek új megvilágítást nyertek az Úr kereszthalála és feltámadása fényében.
Az utolsó vacsora üzenetét így foglalhatjuk össze: a szentmisén való részvétel és a szentáldozás erősítse bennünk a Krisztushoz való tartozást és adjon nekünk erőt ahhoz, hogy alázatos szeretettel szolgáljuk embertársainkat az Úr példája szerint!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te értünk, a mi megváltásunkért hoztad meg az áldozatot, áldoztad fel életedet a kereszten. Egész életed önfelajánlás volt az Atyának, és az Atya elfogadta ezt az áldozatot. Hisszük, hogy nekünk adtad tested az Oltáriszentségben, értünk szenvedtél és értünk haltál meg a kereszten. Akaratod és rendelkezésed szerint áldozatod minden szentmisében megújul, megismétlődik, jelenvalóvá válik. Újra közénk jössz, hogy saját testeddel tápláld lelkünket. Köszönjük, hogy az Oltáriszentségben önmagadat, mint az örök élet táplálékát adod nekünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése