Isteni Irgalom, aki kitörsz Jézus Szentséges Szívéből Bízunk benned!

Isteni Irgalom, aki kitörsz Jézus Szentséges Szívéből

Bízunk benned!

A kérdés megmarad ma is: Ki számunkra Jézus a Krisztus? Politikai vezető? Vagy szellemi vezető? Talán vallási vezető? Mi más? Biztos, hogy Jézus tartotta bizonytalanságban a zsidókat, és nem ők voltak azok, akik nem voltak képesek elfogadni, megérteni, azonosulni azzal, hogy A Krisztus nem az, akit ők elgondoltak a maguk számára személyében, a maguk érdekei szerint? És ezzel, gyakran, mi is így vagyunk, ma is. A kinyilatkoztatás az az. Nehogy én akarjam annak vélni, amire éppen én akarom használni! Minek veszem Jézus szavait, mit kezdek azokkal ma?

Ide másolom, és úgy keresem szavaiban a mai jelentést, melyet ma akar nekem mondani: „Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”

Jézus kinyilatkoztatása egyértelmű próbál lenni, mégsem lehet az. Mert az Ember kulminátor. Ma pedig, különösen erre „kényszerülünk”, hogy érdekérvényesítéssel tartsuk fenn magunk egzisztenciáját. Mert nincs közösségi érdek! A civilizáció attól lelkesül, hogy személyi szabadság, és személyes biztonság; önmegvalósítás, és önérvényesítés; a személyiségi jogok tisztelete. Vajon, ez nem téveszme, nem megtévesztésünk, amikor ennek törvényességével ámítjuk magunkat? Ezeknek a kérdéseknek a felvetésének árnyékában erőtlenül, és félszegen teszem fel azt a kérdést, hogy mit is értett Jézus akkor, amikor a szeretetről tanított? Én úgy vélem, hogy egymás tiszteletét helyezte a középpontba, és ebbe ágyazta bele az „önimádatot” is! Persze, nem ezt a kifejezést használta. Ez a szó elő sem fordul a Szentírásban. Ez ma vált divatossá, sőt érvényessé, érthető fogalommá.

Manipulálunk, és manipulálások áldozatai vagyunk! Úgy, hogy ezt fel sem vesszük, nem is tudatosodik számunkra. Talán ezért is értéktelenedett le a gyónás, mint erkölcsöt, és morált karbantartó önértékelési módszer. Nehéz morális kérdésről beszélni ott, ahol a morált, az erkölcsöt alárendelik a személyes érdekeknek. Nincs egységes érték és erkölcs ítélet. Ez, tulajdonképpen társadalmi züllésről, elértéktelenedésről önvallomás.

Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy az Ember abban hisz, amiben akar, és nem az Isten kinyilatkoztatásában! Ettől még én sem vagyok mentes. Nem lehetek, mert közegben élek, és a közegtől nem tudom magam függetleníteni. Egy nyugdíjas állampolgár roppant nagy előnye az, hogy ha akarja, ha képes rá, ha hajlandó, akkor bizonyos mértékig függetlenítheti magát azoktól a rendszerektől, melyek kényszerítőn hatnak az Emberre. Függőségek és kényszerűségek között él egy társadalmi közeg, mely a társadalom nyújtotta civilizációs termékekből teremt a maga számára biztonságot és bizonyosságot ahhoz, amit életnek kíván nevezni.

Ezzel azt mondom, hogy nem az Élet definíciójából formálja meg a létezését, és körülményeit az Ember, hanem a körülményekből definiálja a maga számára az Élet fogalmát. Amihez nincs szüksége az Embernek többé Istenre, mert az már ebben az esetben, képletben, zavaró körülmény.

Nem marad más hátra nekem, az Embernek, ha ezzel szembesülök, mint az, hogy ez ellen védekezzek! A kérdés az, hogy magányossá válok e ezzel a felismeréssel, vagy találok Jézus Krisztuson kívül, Benne társakra?

Mert én a magam biztonságát, és bizonyosságát, békességét és reményét, hitben és szeretetben, Istenem, Örök Atya, Nálad akarom megtalálni! Krisztussal közösségre jutni, a Szentlélekből erőt merítve! Olyan akarok lenni, aki nem veszhet el soha, és akit senki sem ragadhat el a kezedből. Amit Atyánk Jézusnak adott, ami mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből, abban juthassak közösségre Jézussal, hogy úgy, ahogy Ti egyek vagytok, úgy én is eggyé lehessek Veletek. Ámen