Isteni
Irgalom, aki Krisztus sebeiből áradsz
Bízunk
benned!
Nincs
szükségünk rá, hogy Jézus alakját misztifikáljuk! Ő minden emberi kényszerűség
felett álló természet, az „én vagyok”! Lehet Róla mondani bármit: ami
felmagasztalja, ami megalázza, … Minden felesleges, és értelmetlen, … hiszen,
minden minősítés felett álló, és felülíró Valóság! Benne áll össze a világról
alkotott képlet, ugyanakkor, nem képes kifejezni Őt semmiféle képzet! Mert a
Mindenség része, Istenként az embersége is!
Éppen
ezért az Őt gyalázó mindennemű szólam is nevetséges, együgyű és értelmetlen
butaság, mely egyedül azt minősíti, aki kiöklendi magából.
Miért is
mondom ezeket, ma reggel, amikor a fenti evangéliumi idézetről elmélkedek?
Próbálok belehelyezkedni az Atyával való közösségbe, ahol az Atya, nekem
rámutat a Fiúra. A maga teljességével, büszkeségével, mosolyával, ajánlásával.
Kínálva számomra örömét, és reményét arra, hogy Vele közösségben teljesülhet –
az emberekkel, kik képesek és hajlandók Vele közösségre jutni (!) – minden
vágya, szándéka, melyet a teremtésben jónak mondott!
Ma,
sokat jelent számomra Jézus tanításának végén kimondott szava, mely úgy hat,
nekem, mint pont a gondolat végén: „Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.” Ami,
természetesen nem jelent önmagában semmit, csak akkor válik értékké, súlyossá,
ha azok után hangzik el, amiket előtte mondott Jézus.
Ez az
Ember, Aki Jézus, parancsot teljesít, végrehajtja azt, amit kér és vár Tőle az
Atya! És Ennek az Embernek az engedelmessége, teszi eggyé az Atyával, lesz
Istenné számomra. Miközben engem, bűnös, gyarló, engedetlen és kétségekkel
kínlódó, kishitű embert emel bele, az Atyával való közösségébe! Ha ezt nem élem
és nem válik számomra minősített életté, akkor nem értem azt, amiről szól az
olvasmány.
A minden
ember részére megszerzett, így megadatott lehetőség! Több lehetek, mint ember.
Az Ember több mint az ember. Többé nem teremtmény – csupán, hanem teremtő
szeretet! Része lehetek a Teremtő Szeretetnek! Az értem feláldozott élet, az
értem adott élet az Atya szándékából az! Nem utasíthatom vissza! Elfogadni
kénytelen vagyok!
Tovább
gondolva mindezt: ha hiszem és élem, elfogadom és elviselem ezt a szeretetet,
akkor nem rökönyödök meg azon sem, nem kérem számon azt sem, hogy életemet
másokért kell adnom. Az áldozat, és az áldozatban hordozott szenvedés parancs
teljesítése, parancsnak engedelmesség. Az Atyának teljesítek áldozatot,
illetve, akkor, amikor mások áldozatát tudomásul veszem, akkor úgy fogadom el,
mint a másik embernek az Atyának adott engedelmességét. Kezdem érteni – talán
–, mit jelenthet közösség Krisztusban! „enyéim ismernek engem, amint engem
ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért”.
Jézus, mint jó pásztor, mester és vezető többre tart, mint amire alkalmasnak
tartom magam!
Atyám, Te
értésemre adod szándékodat, Krisztussal, számomra. Segíts, hogy szívemig
hatoljon, és kegyelmed váljon erőmmé, és erősségemmé! Hogy ne magamnak éljek,
hanem annak a közösségnek, akit Te akarsz életre kelteni, és életre hívni,
éltetni! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése