2017. május 8., hétfő

Isteni Irgalom, aki Krisztus sebeiből áradsz Bízunk benned!



Isteni Irgalom, aki Krisztus sebeiből áradsz
Bízunk benned!



Nincs szükségünk rá, hogy Jézus alakját misztifikáljuk! Ő minden emberi kényszerűség felett álló természet, az „én vagyok”! Lehet Róla mondani bármit: ami felmagasztalja, ami megalázza, … Minden felesleges, és értelmetlen, … hiszen, minden minősítés felett álló, és felülíró Valóság! Benne áll össze a világról alkotott képlet, ugyanakkor, nem képes kifejezni Őt semmiféle képzet! Mert a Mindenség része, Istenként az embersége is!
Éppen ezért az Őt gyalázó mindennemű szólam is nevetséges, együgyű és értelmetlen butaság, mely egyedül azt minősíti, aki kiöklendi magából.
Miért is mondom ezeket, ma reggel, amikor a fenti evangéliumi idézetről elmélkedek? Próbálok belehelyezkedni az Atyával való közösségbe, ahol az Atya, nekem rámutat a Fiúra. A maga teljességével, büszkeségével, mosolyával, ajánlásával. Kínálva számomra örömét, és reményét arra, hogy Vele közösségben teljesülhet – az emberekkel, kik képesek és hajlandók Vele közösségre jutni (!) – minden vágya, szándéka, melyet a teremtésben jónak mondott!
Ma, sokat jelent számomra Jézus tanításának végén kimondott szava, mely úgy hat, nekem, mint pont a gondolat végén: „Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.” Ami, természetesen nem jelent önmagában semmit, csak akkor válik értékké, súlyossá, ha azok után hangzik el, amiket előtte mondott Jézus.
Ez az Ember, Aki Jézus, parancsot teljesít, végrehajtja azt, amit kér és vár Tőle az Atya! És Ennek az Embernek az engedelmessége, teszi eggyé az Atyával, lesz Istenné számomra. Miközben engem, bűnös, gyarló, engedetlen és kétségekkel kínlódó, kishitű embert emel bele, az Atyával való közösségébe! Ha ezt nem élem és nem válik számomra minősített életté, akkor nem értem azt, amiről szól az olvasmány.
A minden ember részére megszerzett, így megadatott lehetőség! Több lehetek, mint ember. Az Ember több mint az ember. Többé nem teremtmény – csupán, hanem teremtő szeretet! Része lehetek a Teremtő Szeretetnek! Az értem feláldozott élet, az értem adott élet az Atya szándékából az! Nem utasíthatom vissza! Elfogadni kénytelen vagyok!
Tovább gondolva mindezt: ha hiszem és élem, elfogadom és elviselem ezt a szeretetet, akkor nem rökönyödök meg azon sem, nem kérem számon azt sem, hogy életemet másokért kell adnom. Az áldozat, és az áldozatban hordozott szenvedés parancs teljesítése, parancsnak engedelmesség. Az Atyának teljesítek áldozatot, illetve, akkor, amikor mások áldozatát tudomásul veszem, akkor úgy fogadom el, mint a másik embernek az Atyának adott engedelmességét. Kezdem érteni – talán –, mit jelenthet közösség Krisztusban! „enyéim ismernek engem, amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért”. Jézus, mint jó pásztor, mester és vezető többre tart, mint amire alkalmasnak tartom magam!
Atyám, Te értésemre adod szándékodat, Krisztussal, számomra. Segíts, hogy szívemig hatoljon, és kegyelmed váljon erőmmé, és erősségemmé! Hogy ne magamnak éljek, hanem annak a közösségnek, akit Te akarsz életre kelteni, és életre hívni, éltetni! Ámen


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése