Ferenc pápa: A Jézushoz
fűző érzelmi kapcsolat is nagyon fontos!
A szentatya május 7-én, vasárnap délben a jó
pásztorról szóló evangéliumi szakaszról elmélkedett. Arra figyelmeztetett, hogy
olykor túlságosan is racionalizáljuk a hitet, és megfeledkezünk a keresztény
tapasztalat spirituális és érzelmi dimenziójáról.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ezen a vasárnapon, melyet „jó pásztor
vasárnapjának” hívunk (vö. Jn 10,1–10), Jézus két, egymást kiegészítő képpel
jellemzi magát az evangéliumban. Az egyik a pásztor képe, a másik az akol
kapujának a képe. A nyájnak, melybe valamennyien beletartozunk, egy akol a
lakhelye, amely menhelyül szolgál, ahol a juhok a fáradságos út után
tartózkodnak és pihennek. Az akolt kerítés veszi körbe, melynek kapujában őr
áll. A nyájhoz különféle személyek közelítenek: van, aki a kerítés kapuján lép
be, és van, aki „másfelől hatol be” (Jn 10,1). Az első a pásztor, a második egy
idegen, aki nem szereti a juhokat, aki más érdekből akar bejutni. Jézus az első
személlyel azonosítja magát, akinek meghitt kapcsolata van a bárányokkal. Ezt
hangjával fejezi ki, amellyel hívja őket, és amelyet a juhok felismernek és
követnek (vö. Jn 10,3). Jézus azért hívja őket, hogy kivezesse őket, a füves
legelőkre, ahol bőséges táplálékra találnak.
A második kép, amellyel Jézus bemutatkozik, a
„juhok kapuja” (Jn 10,7). Azt mondja ugyanis: „Én vagyok a kapu: aki rajtam
keresztül megy be, megmenekül” (Jn 10,9), vagyis élete, bőséges élete lesz (vö.
Jn 10,10). Krisztus, a jó pásztor, az emberiség üdvösségének kapujává vált,
mert feláldozta életét juhaiért.
Jézus, a jó pásztor és a juhok kapuja, olyan
vezető, akinek hatalma a szolgálatban fejeződik ki, olyan vezető, aki úgy
parancsol, hogy életét adja, és másoktól nem kéri azt, hogy feláldozzák
életüket. Egy ilyen vezetőben lehet bízni, ahogy a juhok is hallgatnak
pásztoruk hangjára, mert tudják, hogy vele jó és bőséges legelőkre mennek. Elég
egy jelzés, egy hívó szó, és ők követik, engedelmeskednek, elindulnak annak
hangjára, akit baráti, erős és gyengéd jelenlétként érzékelnek, aki irányít,
védelmez, vigasztal és gyógyít.
Ilyen nekünk Krisztus. A keresztény
tapasztalatnak van egy olyan dimenziója, amelyről talán kissé megfeledkezünk: a
spirituális, érzelmi dimenzió. Az, hogy érezzük: különleges kötelék fűz minket
az Úrhoz, mint a juhokat pásztorukhoz. Olykor túlságosan racionalizáljuk a
hitet, és azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük annak a hangszínnek, Jézus, a jó
pásztor hangszínének érzékelését, amely ösztönöz és lenyűgöz. Ahogy a két
emmauszi tanítvánnyal történt, akiknek lángolt a szíve, miközben a feltámadt
Jézus beszélt hozzájuk útjuk során. Ez az a csodálatos tapasztalat, hogy
érezzük: Jézus szeret minket. Tegyétek fel magatoknak a kérdést: „Én érzem,
hogy Jézus szeret engem?” Számára mi sosem idegenek vagyunk, hanem barátok és
testvérek. Ugyanakkor nem mindig könnyű felismerni a jó pásztor hangját.
Vigyázzatok! Mindig fennáll a veszély, hogy sok más hang lármája eltereli
figyelmünket. Ma arra kapunk meghívást, hogy ne hagyjuk, hogy elvonják
figyelmünket a világ hamis bölcselkedései, hanem Jézust, a feltámadottat
kövessük, mint egyedüli biztos vezetőnket, aki értelmet ad életünknek.
Ma, a hivatások világnapján – amikor főleg papi
hivatásokért imádkozunk, azért, hogy az Úr küldjön jó pásztorokat –,
fohászkodjunk Szűz Máriához: ő kísérje azt a tíz új papot, akiket most délelőtt
szenteltem fel. Megkértem közülük négyet, akik a római egyházmegyéhez
tartoznak, hogy jöjjenek ide mellém az ablakba, hogy velem együtt adják az
áldást. Szűz Mária támogassa mindazokat, akiket Krisztus meghívott, hogy
készségesen és nagylelkűen kövessék az ő hangját.
A szentatya szavai a Regina Caeli elimádkozása után:
A szentatya szavai a Regina Caeli elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Tegnap a spanyolországi Geronában boldoggá
avatták Antonio Arribas Hortigüelát és hat társát, a Szent Szív Misszionáriusai
Kongregáció szerzeteseit. Jézusnak ezeket a hűséges és hősies tanítványait a
hit iránti gyűlöletből ölték meg a vallásüldözés idején. Vértanúságuk, melyet
Isten iránti szeretetből és hivatásukhoz való hűséggel fogadtak, ébressze fel
az Egyházban azt a vágyat, hogy erős lélekkel tegyünk tanúságot a szeretet
evangéliumáról.
Köszöntelek mindnyájatokat, római hívek és
zarándokok, külön is köszöntöm a Varsóból, a németországi Aalenből, az osztrák
Liebenauból, az indiai Chennaiból és a Texasból érkezett híveket, valamint a
Corderius College tanárait és diákjait a hollandiai Amersfoortból.
Köszöntöm a „Métér” társulatot, amely már több
mint húsz éve küzd a kiskorúak ellen elkövetett mindenféle visszaélés ellen.
Köszönjük, hálásan köszönjük az Egyházban és a társadalomban végzett
munkátokat! Bátran haladjatok tovább!
Köszöntöm a csendőrség országos gyűlésének
résztvevőit, a rendőrség szabad szakszervezetének küldöttségét, a pomeziai és
palestrinai híveket, a folignói Szent Szív Társulatot, a valsoldai
filharmonikus zenekart és a modicai fiatalokat. [A valsoldai filharmonikusok
zenélnek, a pápa megdicséri őket: Szépen muzsikáltok!]
Holnap mondjuk el a Pompeji Rózsafüzér
Királynőhöz szóló fohászt. Ebben a hónapban, májusban főleg a békéért
imádkozzuk a rózsafüzért! Kérlek titeket, imádkozzuk a rózsafüzért a békéért,
ahogy azt a Szűzanya kérte Fatimában, ahová néhány nap múlva elzarándokolok, az
első jelenés századik évfordulójának alkalmából.
Szép vasárnapot kívánok
mindenkinek! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az
ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése