2017. május 7., vasárnap

Ferenc pápa: A Jézushoz fűző érzelmi kapcsolat is nagyon fontos!



Ferenc pápa: A Jézushoz fűző érzelmi kapcsolat is nagyon fontos!

A szentatya május 7-én, vasárnap délben a jó pásztorról szóló evangéliumi szakaszról elmélkedett. Arra figyelmeztetett, hogy olykor túlságosan is racionalizáljuk a hitet, és megfeledkezünk a keresztény tapasztalat spirituális és érzelmi dimenziójáról.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ezen a vasárnapon, melyet „jó pásztor vasárnapjának” hívunk (vö. Jn 10,1–10), Jézus két, egymást kiegészítő képpel jellemzi magát az evangéliumban. Az egyik a pásztor képe, a másik az akol kapujának a képe. A nyájnak, melybe valamennyien beletartozunk, egy akol a lakhelye, amely menhelyül szolgál, ahol a juhok a fáradságos út után tartózkodnak és pihennek. Az akolt kerítés veszi körbe, melynek kapujában őr áll. A nyájhoz különféle személyek közelítenek: van, aki a kerítés kapuján lép be, és van, aki „másfelől hatol be” (Jn 10,1). Az első a pásztor, a második egy idegen, aki nem szereti a juhokat, aki más érdekből akar bejutni. Jézus az első személlyel azonosítja magát, akinek meghitt kapcsolata van a bárányokkal. Ezt hangjával fejezi ki, amellyel hívja őket, és amelyet a juhok felismernek és követnek (vö. Jn 10,3). Jézus azért hívja őket, hogy kivezesse őket, a füves legelőkre, ahol bőséges táplálékra találnak.
A második kép, amellyel Jézus bemutatkozik, a „juhok kapuja” (Jn 10,7). Azt mondja ugyanis: „Én vagyok a kapu: aki rajtam keresztül megy be, megmenekül” (Jn 10,9), vagyis élete, bőséges élete lesz (vö. Jn 10,10). Krisztus, a jó pásztor, az emberiség üdvösségének kapujává vált, mert feláldozta életét juhaiért.
Jézus, a jó pásztor és a juhok kapuja, olyan vezető, akinek hatalma a szolgálatban fejeződik ki, olyan vezető, aki úgy parancsol, hogy életét adja, és másoktól nem kéri azt, hogy feláldozzák életüket. Egy ilyen vezetőben lehet bízni, ahogy a juhok is hallgatnak pásztoruk hangjára, mert tudják, hogy vele jó és bőséges legelőkre mennek. Elég egy jelzés, egy hívó szó, és ők követik, engedelmeskednek, elindulnak annak hangjára, akit baráti, erős és gyengéd jelenlétként érzékelnek, aki irányít, védelmez, vigasztal és gyógyít.
Ilyen nekünk Krisztus. A keresztény tapasztalatnak van egy olyan dimenziója, amelyről talán kissé megfeledkezünk: a spirituális, érzelmi dimenzió. Az, hogy érezzük: különleges kötelék fűz minket az Úrhoz, mint a juhokat pásztorukhoz. Olykor túlságosan racionalizáljuk a hitet, és azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük annak a hangszínnek, Jézus, a jó pásztor hangszínének érzékelését, amely ösztönöz és lenyűgöz. Ahogy a két emmauszi tanítvánnyal történt, akiknek lángolt a szíve, miközben a feltámadt Jézus beszélt hozzájuk útjuk során. Ez az a csodálatos tapasztalat, hogy érezzük: Jézus szeret minket. Tegyétek fel magatoknak a kérdést: „Én érzem, hogy Jézus szeret engem?” Számára mi sosem idegenek vagyunk, hanem barátok és testvérek. Ugyanakkor nem mindig könnyű felismerni a jó pásztor hangját. Vigyázzatok! Mindig fennáll a veszély, hogy sok más hang lármája eltereli figyelmünket. Ma arra kapunk meghívást, hogy ne hagyjuk, hogy elvonják figyelmünket a világ hamis bölcselkedései, hanem Jézust, a feltámadottat kövessük, mint egyedüli biztos vezetőnket, aki értelmet ad életünknek.
Ma, a hivatások világnapján – amikor főleg papi hivatásokért imádkozunk, azért, hogy az Úr küldjön jó pásztorokat –, fohászkodjunk Szűz Máriához: ő kísérje azt a tíz új papot, akiket most délelőtt szenteltem fel. Megkértem közülük négyet, akik a római egyházmegyéhez tartoznak, hogy jöjjenek ide mellém az ablakba, hogy velem együtt adják az áldást. Szűz Mária támogassa mindazokat, akiket Krisztus meghívott, hogy készségesen és nagylelkűen kövessék az ő hangját.

A szentatya szavai a Regina Caeli elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Tegnap a spanyolországi Geronában boldoggá avatták Antonio Arribas Hortigüelát és hat társát, a Szent Szív Misszionáriusai Kongregáció szerzeteseit. Jézusnak ezeket a hűséges és hősies tanítványait a hit iránti gyűlöletből ölték meg a vallásüldözés idején. Vértanúságuk, melyet Isten iránti szeretetből és hivatásukhoz való hűséggel fogadtak, ébressze fel az Egyházban azt a vágyat, hogy erős lélekkel tegyünk tanúságot a szeretet evangéliumáról.
Köszöntelek mindnyájatokat, római hívek és zarándokok, külön is köszöntöm a Varsóból, a németországi Aalenből, az osztrák Liebenauból, az indiai Chennaiból és a Texasból érkezett híveket, valamint a Corderius College tanárait és diákjait a hollandiai Amersfoortból.
Köszöntöm a „Métér” társulatot, amely már több mint húsz éve küzd a kiskorúak ellen elkövetett mindenféle visszaélés ellen. Köszönjük, hálásan köszönjük az Egyházban és a társadalomban végzett munkátokat! Bátran haladjatok tovább!
Köszöntöm a csendőrség országos gyűlésének résztvevőit, a rendőrség szabad szakszervezetének küldöttségét, a pomeziai és palestrinai híveket, a folignói Szent Szív Társulatot, a valsoldai filharmonikus zenekart és a modicai fiatalokat. [A valsoldai filharmonikusok zenélnek, a pápa megdicséri őket: Szépen muzsikáltok!]
Holnap mondjuk el a Pompeji Rózsafüzér Királynőhöz szóló fohászt. Ebben a hónapban, májusban főleg a békéért imádkozzuk a rózsafüzért! Kérlek titeket, imádkozzuk a rózsafüzért a békéért, ahogy azt a Szűzanya kérte Fatimában, ahová néhány nap múlva elzarándokolok, az első jelenés századik évfordulójának alkalmából.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése