Húsvét negyedik hetének keddje
A
tegnapi elmélkedésben már megemlítettük, hogy Isten közösségre, szeretetközösségre
akar lépni velünk. E közösség mintája nem más, mint az Atya és a Fiú
kapcsolata, egysége. Jézus a mai evangéliumban kimondja a mennyei Atyával való
kapcsolatának lényegét: „Én és az Atya egy vagyunk.” Az egykori hallgatóság
aligha értette meg ezt az egységet, és a mi számunkra is titok. Az önmagát
kinyilatkoztató Istennek adott válaszunk a hit, a hit engedelmessége. A hit nem
csupán annyit jelent, hogy elhisszük mindazt, amit Isten állít, azaz nem vonjuk
kétségbe szavainak igazságát, hanem értelmünk és akaratunk hódolatát, Isten
előtti meghajlását jelenti. A hit válasz Isten kinyilatkoztatására és
szeretetére. A kinyilatkoztatás Isten részéről leereszkedés, s ez leginkább a
Fiúisten megtestesülésében, emberré válásában mutatkozik meg. Nem kiérdemeljük
Isten leereszkedését, hanem ingyenes ajándékként kapjuk. Ajándékként, amit akár
vissza is utasíthatunk. Isten természetesen azt szeretné, ha hittel elfogadnánk
őt és engedelmeskednénk neki, azaz szeretetkapcsolatban élnénk vele.
Jézus szavai alapján megvilágosodik számunkra az üdvösség útja: Hallgassunk az Úr szavára! Kövessük őt engedelmes lélekkel! Higgyünk abban, hogy ő az üdvösség közvetítője! Fogadjuk el tőle az örök élet ajándékát!
© Horváth István Sándor
Jézus szavai alapján megvilágosodik számunkra az üdvösség útja: Hallgassunk az Úr szavára! Kövessük őt engedelmes lélekkel! Higgyünk abban, hogy ő az üdvösség közvetítője! Fogadjuk el tőle az örök élet ajándékát!
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése