Húsvét negyedik hetének csütörtökje

Húsvét negyedik hetének csütörtökje

A mai evangéliumi részlet az utolsó vacsora termébe vezet minket. Amikor Jézus a vacsora közben megmosta apostolai lábát, egyértelművé tette számukra, hogy a szeretetnek, a szolgálatnak és az alázatosságnak tettekben kell megnyilvánulnia. A lábmosás nem csupán jelképes volt, hanem olyan tett, amelyet Krisztus tanítványainak utánozniuk kell. A szolgálat szellemét az apostoloknak és minden kor keresztényeinek el kell sajátítaniuk.
Napjainkban sokan megalázónak tartják a szolgálatot, s főként attól irtóznak, ha beteg embertársukat, magatehetetlen hozzátartozójukat kell gondozniuk. A szeretettel végzett szolgálat soha nem megalázó, de valóban alázat szükséges hozzá, amely megadja a szolgálat értékét. És van egy másik szempont is, ami miatt keresztényként engednünk kell, hogy a szolgálat vezessen bennünket. Ugyanis minden szolgálat, különösen a legkisebbeknek, az elesetteknek, a nélkülözőknek és a nincsteleneknek nyújtott segítség, olyan cselekedet, amelyet személyesen Krisztusnak teszünk. Ő mondja majd a végső ítéletkor: „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). De ha megtagadjuk a segítséget, azt Krisztustól tagadjuk meg.
Minden emberben Krisztusnak szolgálunk. Tanuljuk meg tőle a szeretetből végzett szolgálatot!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szívvel köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött! Ámen.