Isteni Irgalom, a boldogok égi gyönyörűsége Bízunk benned!

Isteni Irgalom, a boldogok égi gyönyörűsége

Bízunk benned!

Jézus szavaiba nyerünk itt beavatást. Abba az Atyával való személyes beszélgetésbe, amikor Ő kéri az Atyát, az Atyától azt, amiért úgy tartja, hogy érdemes volt e világba jönnie. Azt mondja Jézus: „Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid.” És, mert tudja, hogy bevégezte küldetését, önmaga számára kéri azt a dicsőséget vissza, ami kezdettől fogva lehetet az Övé, míg az Atyával volt teljes közösségben.

Jézus, világosan látja, érzi, és érti is, hogy az válhat dicsőségévé, ha mindazok, akiket az Atya az övéből Rá bízott, elnyerik az örökkévalóságot. Pontosabban eljutnak az örökkévalóságra. Mert az örök élet nem más, mint „hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.”

Kijelenthetem magamról azt, hogy bírom Istennek, az örök Atyának, a Fiúnak, Jézus Krisztusnak az ismeretét? Kijelenthetem, akár, egyetlen emberről is azt, hogy ismerem? Vagy, csak magamról, azt, hogy ismerem magam? Ha merek őszinte lenni, nyílt, és egyenes, töredelmes, és bátor, akkor azt kell mondanom, hogy az, amit ismeretnek merek mondani, az felületesség, töredékesség, és önismeret hiányából eredő beképzeltség.

Ugyanakkor vágyakozom, akarom ismerni azt, akit szeretek, aki velem kegyes, és irgalmas, aki bizalmát soha meg nem vonja tőlem, és azt is, akit szeretnem kell – önmagamat. Mert bennem van Isten Szent Lelke, Akit csak önmagammal együtt ismerhetek meg. Nem önmagam ellenében, nem rajtam kívül, és nem nélkülem!

Amikor Jézus így imádkozik, hogy „Értük könyörgök”, akkor erre gondolhat, hogy mi mind, akik az Atyáéi vagyunk, de, akit az Atya a Fiúnak adott, bírjuk és viseljük el önismeretünket, és önismeretünkben felfedezni képesek legyünk Isten Szent Lelkét, Akit a Fiú nyilatkoztat ki, ismertet meg velünk, mindegyikünkkel személyesen.

Az feltűnik a számomra, hogy a Szentírás nem említ egyetlen olyan esetet sem, amikor Jézus, személyesen beszélgetett volna valamelyik tanítványával, mai értelemben vett személyes lelkivezetőként. A személyes találkozások és beszélgetések a Szentírásban azok, melyek mindenkire érvényes tanításokat tartalmaznak.

Jézus, talán minden személyességet a Szentlélekre bízott! Aki független tud lenni minden anyagi természetű kötődéstől, érzelemtől, és függőségtől. Mintha erre utalna az utolsó mondat: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi.”

Egynek lenni a Szentlélek erejéből az Atyával és a Fiúval! Vezess erre az útra engem Istenem, Atyám, Krisztus nevére! Ámen