Ferenc pápa: Isten népét alázattal, nem uralkodva kell vezetni

Ferenc pápa: Isten népét alázattal, nem uralkodva kell vezetni

A szentatya június 2-án, péntek reggel a vatikáni Szent Márta-házban bemutatott szentmisén emlékeztetett arra, hogy Jézus Péterre bízza juhait, a legnagyobb bűnösre, és azt kéri, hogy alázattal és szeretettel vezesse Isten népét, hibáival és bűneivel együtt is.

A feltámadt Jézus beszélget Péterrel a Tibériás-tó partján. Nyugodt, derűs, baráti párbeszéd zajlik köztük, az Úr feltámadásának légkörében. Jézus Péterre bízza juhait, háromszor megkérdezi tőle, hogy szereti-e őt. Jézus a legbűnösebbet választja ki apostolai közül. A többiek elmenekültek, Péter pedig megtagadta őt: „Nem ismerem” – mondta. Jézus pedig megkérdi tőle: „Jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Jézus a legnagyobb bűnöst választja ki arra, hogy legeltesse Isten nyáját. Ez elgondolkodtató – fűzte hozzá a pápa. Jézus azt kéri Pétertől, hogy szeretettel legeltesse juhait. Ne öntelten, túl magasra emelt fővel, mint a nagy uralkodók. Nem! Alázattal, szeretettel, ahogy Jézus tette.

Ezt a küldetést bízza Jézus Péterre. Igen, a bűneivel, a hibáival együtt. Olyannyira így van ez, hogy éppen e párbeszédet követően Péter megbotlik, hibát ejt. Megkísérti a kíváncsiság, és azt kérdezi az Úrtól: „De ez a másik tanítvány hova megy, mit fog csinálni?” „Mert ezek nem a te juhaid, hanem az enyémek – mondja az Úr. – Szeress. Ha a barátom vagy, akkor az ő barátjuk is vagy.”

A pápa fölidézte a jelenetet, amikor Péter megtagadja Jézust a főpap szolgálója előtt. Épp olyan magabiztosan tagadta meg az Urat, mint amilyen biztos volt magában, amikor megvallotta: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus tekintete keresztezi Péterét, aki éppen megtagadta őt. És az apostol, aki határozottan megtagadta, képes keserű könnyeket hullatni. Miután pedig egész életét az Úr szolgálatának szentelte, úgy végezte, ahogy az Úr: a kereszten. De nem dicsekszik: „Úgy végzem, mint az Úr!” Nem. Azt mondja: „Kérlek, fejjel lefelé feszítsetek keresztre, hogy legalább látsszék, nem az Úr vagyok, hanem a szolga.” Ez az, amit kamatoztathatunk ebből a párbeszédből, mely nagyon szép, derűs, barátságos, visszafogott – mondta a pápa, majd így fohászkodott: „Az Úr adja meg nekünk mindig a kegyelmet, hogy lehajtott fejjel haladjunk az életben. Emelt fővel az Istentől kapott méltóságunkért, de lehajtott fejjel, tudva, hogy bűnösök vagyunk, és hogy az egyedüli Úr Jézus, mi szolgák vagyunk.”