Isteni
Irgalom, minden szentnek koronája
Bízunk
benned!
Érezni
akarom azt a Lelket, melyből fakad Jézus ezen imádsága! Hallatlan erő árad e
szavakból, csak mernem kell megengedővé tenni magam Neki! Azaz: elfogadni azt,
hogy e szavai értem való szavak, benne vagyok Jézus imájában. Jézus imádságából
fakadtam, és fakadhatok ki minden nap, megújulva és újjá születve!
Jézus
kér, és indul. És ebben a könyörgésben és indulásban hallatlan öröm van. Ezt az
örömét próbálja megosztani velem. Érzem, és élni akarom! Bele sajdulni,
belekönnyezni magam, elgyengülve ráérezni, milyen megnyugtató élmény lehet oda
indulni, akiről tudom, hogy vár, aki tudom, hogy felszabadít minden olyan
bezártságoktól, keretektől, melyek nem engedik, hogy örömöm teljes lehessen.
Mert vétkezem, mert a jót szeretném tenni, és nem vagyok képes rá - bármi okból
is. Jézus tudja, teljes tudatossággal érti és érzi, hogy mire szánta Őt az
Atya, mit sikerült abból megvalósítani, és mit nem. Annak ellenére, hogy Ő,
magát, egészen igyekezett személyes vágyaitól, kívánságaitól, anyagi
ösztöneitől, és töredékessége ellenére felszabadítani az Atya szándékára,
akaratára, céljaira. És megelégszik azzal, hogy azt mondja: „amíg velük voltam,
megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál”. Eddig tart Jézus lehetősége,
és nem tovább! Én, az életem végén, vajon ennyit elmondhatok majd? Legalább
ennyit? Nap, mint nap, imádkozom én is azért, hogy „óvd meg őket a gonosztól”!
Tudva, hogy én nem óvhatom meg Őket, egyedül Te Atyám, Aki Krisztusnak adtad
Őket, és Akiket én is Krisztus szeretetében megőrizni vágyakozom! Mert tudom,
hogy Ők nem a világból valók, de a világ mégis elragadhatja őket! Ahogy engem
is igyekszik elragadni, de valószínű, hogy szüleim, és nagyszüleim imádsága is
segített abban, hogy mindörökre nem sikerülhet ez!
Nap mint
nap, újra és újra megtérni vágyakozom, és törekszem. Ebben a hitben könyörgök,
esedezem szeretteimért is.
Van itt
még egy, nagyon belém markoló gondolata Jézusnak: „Ahogyan engem a világba
küldtél, úgy küldtem őket én is a világba.” – Világos, hogy a küldetése
Jézusnak, és küldetésem Tőle, egy azon akarat, szándék, és szentség! Eddig erre
még soha nem gondoltam. És ami aztán ebből következik: mit kezdett ezzel Jézus,
és mit kezdek ezzel én? Küldetésem van Istentől! Értem, hallom, mit jelent ez
számomra?
Nézzek
csak Jézus szemébe, Aki életét adta barátaiért, ifjúságában! Nem vitatkozott,
nem kollaborált, és nem kereste a maga érdekét: hogy én még élni akarok, nekem
még jogom van az élethez, és ezért perbe szálljon az Atyával. Ki ez az Ember?
Milyen ember vagyok én?Nem ostorozni akarom magamat, de elfogadni, beismerni
kicsinységemet, gyengeségemet és töredékességemet.
Igen,
bizony, szükségem van az Isten irgalmára, mert én képtelen vagyok megdicsőíteni
Őt, ahogy megdicsőítette Jézus, a maga emberségével, és emberségében! Sürgősen
elő kell vennem Jézus életét, és magamévá tenni az Igazságát, mely Isten
Igazsága. Talán minden nap, egy kicsit sikerülhet jobban és világosabbá tenni a
magam számára, mi az amit tanít, amit meg szeretne értetni velem. „Értük
szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.” Talán így
kell nekem is azokért szentelni magam, akiket rám bízott Isten!
Jézusom,
az örök élet Igéi nálad vannak. Befogadom kegyelemedet és igazságodat, hogy ez
által még inkább hasonlíthassak Hozzád. Megszabadítottál bűneimtől halálod és
feltámadásod által. Segíts megköszönnöm neked mindezt azzal, ahogy megélem
hétköznapjaimban isteni Igazságodat, az Igét, és a megszentelődés örömét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése