Ferenc pápa: Hitünk
rideg lesz, ha nem hallgatunk a Szentlélekre
Hagynunk kell, hogy megszólítson minket a
Szentlélek, meg kell tanulnunk, hogy döntéseink előtt meghallgassuk őt. Erre
buzdított Ferenc pápa május 29-én, hétfőn reggel, a Szent Márta-ház
kápolnájában bemutatott szentmisén.
A Szentlélek mozdítja meg a szívünket, sugall
nekünk és ébreszt bennünk érzéseket – ez a gondolat adta a pápa homíliájának
vezérfonalát. Ezen a héten, a közelgő pünkösdre készülve az Egyház azt kéri
tőlünk, hogy imádkozzunk: a Szentlélek jöjjön el a szívünkbe, plébániai és
kisebb közösségeinkbe. A pápa a napi szentleckéből (ApCsel 19,1–8) kiindulva
megállapította, hogy beszélhetünk „efezusi pünkösdről”. Az efezusi közösség
megkapta ugyanis a hitet, pedig nem is tudott a Szentlélek létezéséről. Jó
emberek, hívő emberek voltak, de nem ismerték az Atyának ezt az ajándékát.
Amikor aztán Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, és
ismeretlen nyelveken kezdtek beszélni.
A Szentlélek megindítja a szívet, ahogy az
evangéliumokban is olvassuk: sok embert – mint például Nikodémust, vagy a
vérfolyásos asszonyt, a szamaritánust, a bűnös asszonyt – a Szentlélek indított
arra, hogy közeledjenek Jézushoz. Ferenc pápa arra szólította a híveket, hogy
tegyék föl maguknak a kérdést: milyen helyet foglal el életükben a Szentlélek?
„Képes vagyok-e meghallgatni a Szentlelket? Képes vagyok-e sugallatért
folyamodni hozzá, mielőtt meghozok egy döntést, kimondok vagy megteszek
valamit? Vagy a szívem nyugodt, érzelemmentes, mozdulatlan szív? Vannak olyan
szívek, hogy ha lelki EKG-t végeznénk rajtuk, az eredmény lineáris lenne,
érzelmek nélküli. Az evangéliumokban is vannak ilyenek, gondoljunk csak a
törvénytudókra: hittek Istenben, ismerték az összes parancsolatot, de szívük be
volt zárva, mozdulatlan volt, nem hagyták kizökkenteni magukat” – fogalmazott a
szentatya.
Ferenc pápa arra buzdított, hogy hagyjuk
magunkat kizökkenteni a Szentlélek által, hagyjuk, hogy megszólítson minket, és
ne engedjük, hogy hitünk ideológiává váljon. Hagyni kell, hogy nyugtalanítson
minket a Szentlélek. Erre mondhatja valaki: De atyám, ez szentimentalizmus?
„Nem, lehet, de mégsem az – válaszolta meg a kérdést a pápa. – Ha a helyes úton
jársz, akkor nem szentimentalizmus.” Érezni és mérlegelni kell:
megkülönböztetni, mit érez a szívem, mert a Szentlélek a megkülönböztetés
mestere. Az az ember, akinek nincsenek ilyen mozgások a szívében, aki nem tudja
átlátni a történéseket, annak rideg a hite, pusztán ideológia.
Ez volt a törvénytudók drámája is, akik
megharagudtak Jézusra. A pápa azt kérte, hogy vizsgáljuk meg, milyen a
kapcsolatunk a Szentlélekkel. „Kérem-e, hogy vezessen az utamon, amikor
döntéseket kell hoznom az életemben, akár mindennap? Kérem-e, hogy adja meg a
kegyelmet, hogy elválasszam a jót a kevésbé jótól? Mert a jót a rossztól
általában azonnal meg lehet különböztetni. De ott van az a rejtett rossz, ami a
kevésbé jó. Kérem-e ezt a kegyelmet? Ezt a kérdést szeretném ma elültetni a szívetekbe”
– fordult a hívekhez a pápa.
Meg kell tehát kérdeznünk,
hogy nyugtalan-e a szívünk, amiért a Szentlélek működik benne. Amikor kedvünk
támad valamit megtenni, vajon a Szentlélekhez fordulunk-e ihletért, hogy
mondjon igent vagy nemet a tervünkre, vagy egyszerűen csak ésszel számítgatunk.
A Jelenések könyvében János apostol arra hívja a hét egyházat – vagyis a kor
hét egyházmegyéjét, fűzte hozzá a pápa –, hogy hallgassa meg, mit mond nekik a
Szentlélek. Kérjük mi is a kegyelmet, hogy meghallgassuk, mint mond a
Szentlélek az Egyházunknak, a közösségünknek, a családunknak, külön-külön
egyénileg mindegyikünknek. Kérjük a kegyelmet, hogy megtanuljuk a Szentlélek
meghallgatásának nyelvét – fohászkodott végül a hétfő reggeli szentmisén Ferenc
pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése