Igazi hitbeli
találkozás volt a pápával – Ternyák Csaba az ad limina látogatásról
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai
november 20. és 24. között ad limina látogatáson vettek részt Rómában. A
küldöttség tagjával, Ternyák Csaba egri érsekkel Somogyi Viktória beszélgetett
a Vatikáni Rádióban. Az interjú szerkesztett változatát adjuk közre.
– Érsek atya régi vendég a Vatikáni Rádióban.
Hosszú időn át tartózkodott Rómában a Pápai Magyar Intézet rektoraként, a Papi
Kongregáció titkáraként, ezt megelőzően pedig Rómában tanult. Milyen érzés újra
az Örök Városban lenni?
– Róma, Egyházunk központja, itt él Szent Péter
utóda, itt temették el Szent Péter és Pál apostolokat, és ez segít bennünket
abban, hogy eligazodjunk, miért is jövünk Rómába. Tudjuk, hogy a magyarok
számára különösen fontos ez a város, de minden katolikus hívő számára az, éppen
emiatt, hiszen az apostolok sírjához látogatunk, és megerősödhetünk az ő hitük
által.
– Az előző napon a Szentatyánál jártak a magyar
püspökök, ott kezdték meg az ad limina látogatást. Milyen tapasztalat volt az
Ön számára a Szentatyával való találkozás?
– A találkozás előtt egy közös szentmisén
vettünk részt, így indultunk a pápához, és azon a szentmisén azért imádkoztunk,
hogy a hit szemével tudjunk tekinteni a Szentatyára. Csak így válik
egyértelművé ugyanis, hogy számunkra ő az egység jele, Péter apostol utóda, ő a
mai Péter. Vagy, ahogy Sienai Szent Katalin mondta, ő az édes Krisztus a
Földön. Ezek az emelkedett szavak a ma emberétől kicsit távol állnak, de amikor
kijöttünk a Szentatyától, az volt az érzésünk, hogy Sienai Szent Katalin jól
fogalmazta meg azt, amit a pápáról el akart mondani saját kora emberének.
A pápával való találkozás – ahogy erről
beszélgettünk is egymás közt – nagyon mély nyomokat hagyott bennünk. Az ő
közvetlen magatartása, testvéri nyitottsága mondhatni lefegyverző volt. Olyan
kedves, annyira figyelmes volt, amikor érdeklődéssel hallgatta beszámolóinkat.
Minden hozzászólásból kiragadott néhány kulcsszót, arra külön reflektált,
aláhúzta annak a fontosságát, és ehhez fűzte gondolatait. Igazi hitbeli találkozás
volt. Azt éltük meg, hogy a Szentatya maximálisan betöltötte a velünk való
találkozás során azt a küldetését, ami minden pápa küldetése, hogy megerősítse
a testvéreit a hitben. Testvérként fogadott bennünket, apostolutódokként,
püspöktestvérekként, akik között kétségtelenül ő az első, de nem számon kérő
módon szólt hozzánk, nem beszámoltatott minket, hanem mindenki szabadon
elmondhatta azt, ami a szívén van, vagy beszámolhatott arról a területről,
amely az ő felelősségi köre a püspöki konferencián belül. Így a találkozó
végére nagyszerű kép bontakozott ki a pápa számára is a magyar egyházról, és
ugyanígy a mi számunkra is. Az ad limina látogatás csodálatos élménye az, hogy
megélhetjük a pápával való egységünket, és ugyanakkor egymás között is megtapasztaljuk
az egységet, azaz elmondhatjuk, ha egységben vagyunk a pápával, akkor egymás
között is sokkal erősebb lesz az egység.
– Minden ad limina látogatás előtt az egyes
püspöki karok tagjainak a saját egyházmegyéjükről el kell küldeniük a
Szentszékhez egy átfogó anyagot arról, hogy az előző ad limina látogatás óta
milyen változások történtek, hogyan alakul az egyházmegye élete. Érsek úr
néhány szó erejéig betekintést enged az Egri Főegyházmegye életébe?
– Sok területen történt fejlődés, sajnos
azonban egyes területeken visszafejlődés is tapasztalható. Például a papok
létszámában: mi, akik papként szolgáljuk a híveket, kevesebben vagyunk, mint
korábban. Ugyanakkor örömmel számolhattam be arról, hogy a szeminaristáink
száma nem csökkent, sőt talán kicsit emelkedett is. Reménykedjünk abban, és
imádkozzunk érte, hogy a kispapjaink ki is tudjanak tartani és meg tudjanak
erősödni a hivatásukban!
Ismert terület, az Egri Főegyházmegye
jellemzője a katolikus iskolák jelentős száma. Az utóbbi hét-nyolc évben
jelentősen megnőtt iskoláink száma. Több olyan intézményünk van, amelyhez
néhány kisebb iskola is tartozik. Körülbelül húszezer gyermek tanul a
főegyházmegye által fenntartott katolikus iskolákban. Vannak azután szerzetesrendek,
egyéb egyházi fenntartók is, akik a mi területünkön működnek. Közel kétezer
pedagógus dolgozik az iskoláinkban. A közelmúltban tartottunk a hitoktatóknak
egy több napos konferenciát, ahol, bár nem tudott mindenki eljönni, így is
közel háromszázan voltunk együtt. Ők a papok után a legelkötelezettebb
munkatársaim, kiváló pedagógusainkhoz hasonlóan.
Éppen ezen a délelőttön került szóba a Püspöki
Kongregációban, hogy mennyire fontos a világiak szerepe az Egyházban. Az előbb
említett számok arról beszélnek, hogy volt miről beszámolnunk.
– A mai papságnak milyen lehetőségei vannak az
új evangelizáció területén a társadalomban?
– Nagyon fontos ez a kérdés, és látom a
paptestvérek munkájában, hogy rendkívül sok kihívással szembesülnek. Az egyik
ezek közül az a teher, ami azért nehezedik rájuk, mert fogyatkozó létszámban
látják el a szolgálatot, ugyanakkor a hívek elvárják tőlük, hogy minden
plébánián álljanak helyt, minden templomban legyen szentmise. Ez sajnos nem
megvalósítható. Éppen ezért nagyon hálásak vagyunk, hogy jelentős számban
sikerül akolitusokat bevonni a szolgálatba. Az állandó diakónusok mellett ezek
a lelkipásztori kisegítők nagyon sokat segítenek a papságnak, így ők részben
felszabadulnak arra, hogy az evangelizációban jobban jelen legyenek, és hogy ne
csak a meglévő híveinket szolgálják, hanem azok felé is tudjanak fordulni,
akikkel korábban nem volt kapcsolatuk.
Konkrétan arról van szó, hogy az iskolák,
amelyeket az Egri Főegyházmegyében és másutt is az Egyház átvett, új
munkaterületet nyitnak meg a paptestvérek számára. Hiszen ezen intézmények
révén papjaink sokszor olyan pedagógusokkal, szülőkkel is kapcsolatba kerülnek,
akiknek korábban nem voltak szoros kötődéseik az Egyházhoz. Lehetőségként élik
meg a lelkipásztoraink, amikor ezek az emberek jelentkeznek náluk a szentségi
felkészítés igényével: keresztelések, házasságrendezések vannak, és ezt ők is
örömmel élik meg. Azt tapasztalják továbbá, hogy ennek révén a helyi társadalom
szívébe kerülnek. A papra az iskolában is szükség van, ahol lelkivezetői
szolgálatot látnak el. Nem ők az intézmény vezetői, de lelkipásztorként ott
vannak és segítik a diákokat és az ott dolgozó embereket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése