Ó, dicsőséges Lelkek!
Könyörögjetek érettünk!
A sokak
megtévesztők lehetnek! Azok, akik bármit mondanak – mondhatnak - és ami
számomra félrevezető, félreérthető, félremagyarázhatóvá lehet. Lehet, egyedül
Jézus az, aki egyértelmű, kijelentő mód lehet számomra, mint Isten
kinyilatkoztatója?
Számomra
fontos az írott szó. Mert felidézhető, visszaolvasható, átelmélkedhető, éppen
ezért vissza lehet rá kérdezni: Hogyan értsem?
Jelen
lehet e jobban, személyesebben, Isten bármi elhangzó szóban, mint az Írásban?
Tegnap, egy tanításban arra kaptam fel fejem, hogy az Üdvözlégy Mária imában,
mit is kell meghallanom a Most és mindörökké kifejezésben. „A most, az Istennek
az ideje! Az éppen elhangzó Igében tehát, megszólít engem az Isten! Úgy, ahogy
Ő és a Most, számomra Isten jelen idejű találkozásra szólítása, hívása. Aki e
találkozást vágyom, keresem, és szomjazom.
Isten a
mindig jelenvaló! Én vagyok az, aki keresem, kereshetem, jelenlétem
időszerűségét, és a jelenben a helyemet. Mert értelmét akarom tudni annak, ki
vagyok, és miért vagyok, mire vagyok. Arra már rádöbbentem, és megértettem,
hogy Isten nélkül nincs jelenem, se jövőm! Márpedig, jelenemnek csak akkor van
értelme, ha szükségét érzem a jövő miatt, a jövőért.
Vigyáznom
kell! Erre az óvatosságra figyelmezet Jézus. Éberség, és szüntelen jelenlét
Isten jelenlétében válhat javamra, csak mert óvatos vagyok, nehogy félre tudjon
bárki vezetni! Minden tanítást, melyet kapok, a jelenben kell összevetnem Isten
jelenlétével! Tudva azt, hogy bárki jelenidejűsége, nem azonos az én jelen
időmmel! Az én jelen időm, csak Isten jelenlétében fogalmazódik meg, és válhat
javamra – jövőt teremtővé! Mely a jövőmet megszentelni képes.
Hitem
szerint, Isten annyi időt és akkora teret engem az Ember számára, mely
elégséges a számára, hogy teljességre juthasson. Erre érti a mai evangélium,
hogy ne higgyünk annak, aki azt kommunikálja, hogy „elérkezett az idő”! Mi
reménnyel, Istenbe helyezett bizalommal, és békességgel – ebből táplálkozó
nyugalommal – készüljünk a jelenben, a jövőnkre! A teljesség alatt értem én azt
a fejlettséget, személyiségem kidolgozottságát, mely elviselni képes lehet
Isten által nekem szánt, Benne és a Vele való közeget, melyben már képessé
válhatok beleolvadni, eggyé válni, beleintegrálódni Isten teljességébe. Ez
lehet az Isten angyalaival való közösség. Jó nekem erről elmélkedni, ebben a
láthatatlan világban látóvá válnom! Akarom, és szeretem, mert ebben érzem meg,
már itt, és most, Isten jelenének jövőidejűségét is. Köszönöm Istenem, hogy
lelkem látóvá képes lehet ebben a nagyon gyatra, és nagyon életidegen közegben!
Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése