2017. november 28., kedd

Ó, dicsőséges Lelkek! Könyörögjetek érettünk!



Ó, dicsőséges Lelkek!
Könyörögjetek érettünk!


 
A sokak megtévesztők lehetnek! Azok, akik bármit mondanak – mondhatnak - és ami számomra félrevezető, félreérthető, félremagyarázhatóvá lehet. Lehet, egyedül Jézus az, aki egyértelmű, kijelentő mód lehet számomra, mint Isten kinyilatkoztatója?
Számomra fontos az írott szó. Mert felidézhető, visszaolvasható, átelmélkedhető, éppen ezért vissza lehet rá kérdezni: Hogyan értsem?
Jelen lehet e jobban, személyesebben, Isten bármi elhangzó szóban, mint az Írásban? Tegnap, egy tanításban arra kaptam fel fejem, hogy az Üdvözlégy Mária imában, mit is kell meghallanom a Most és mindörökké kifejezésben. „A most, az Istennek az ideje! Az éppen elhangzó Igében tehát, megszólít engem az Isten! Úgy, ahogy Ő és a Most, számomra Isten jelen idejű találkozásra szólítása, hívása. Aki e találkozást vágyom, keresem, és szomjazom.
Isten a mindig jelenvaló! Én vagyok az, aki keresem, kereshetem, jelenlétem időszerűségét, és a jelenben a helyemet. Mert értelmét akarom tudni annak, ki vagyok, és miért vagyok, mire vagyok. Arra már rádöbbentem, és megértettem, hogy Isten nélkül nincs jelenem, se jövőm! Márpedig, jelenemnek csak akkor van értelme, ha szükségét érzem a jövő miatt, a jövőért.
Vigyáznom kell! Erre az óvatosságra figyelmezet Jézus. Éberség, és szüntelen jelenlét Isten jelenlétében válhat javamra, csak mert óvatos vagyok, nehogy félre tudjon bárki vezetni! Minden tanítást, melyet kapok, a jelenben kell összevetnem Isten jelenlétével! Tudva azt, hogy bárki jelenidejűsége, nem azonos az én jelen időmmel! Az én jelen időm, csak Isten jelenlétében fogalmazódik meg, és válhat javamra – jövőt teremtővé! Mely a jövőmet megszentelni képes.
Hitem szerint, Isten annyi időt és akkora teret engem az Ember számára, mely elégséges a számára, hogy teljességre juthasson. Erre érti a mai evangélium, hogy ne higgyünk annak, aki azt kommunikálja, hogy „elérkezett az idő”! Mi reménnyel, Istenbe helyezett bizalommal, és békességgel – ebből táplálkozó nyugalommal – készüljünk a jelenben, a jövőnkre! A teljesség alatt értem én azt a fejlettséget, személyiségem kidolgozottságát, mely elviselni képes lehet Isten által nekem szánt, Benne és a Vele való közeget, melyben már képessé válhatok beleolvadni, eggyé válni, beleintegrálódni Isten teljességébe. Ez lehet az Isten angyalaival való közösség. Jó nekem erről elmélkedni, ebben a láthatatlan világban látóvá válnom! Akarom, és szeretem, mert ebben érzem meg, már itt, és most, Isten jelenének jövőidejűségét is. Köszönöm Istenem, hogy lelkem látóvá képes lehet ebben a nagyon gyatra, és nagyon életidegen közegben! Ámen



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése