Hívom a családokat 2017
decemberében – Bíró László püspök levele
Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és
szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit,
aki a család és az élet mellett áll!
Folytatom azoknak a gondolatoknak ismertetését,
amelyek Ferenc pápa tanításából alapul szolgáltak a Családok 9.
Világtalálkozójára felkészítő lelkipásztori útmutató összeállításánál.
A házasság katolikus víziója. A katolikusok úgy látják, hogy házasságban
élve felfedezhetővé és érthetővé válik számukra a kapcsolat az élet értelme és
Isten szeretete között. Ezáltal megerősödik bennük a személyi méltóság
tisztelete, és letisztul Istenhez és felebarátjaikhoz való kapcsolatuk.
Különösen fontos, hogy Krisztus-központú szemlélettel tekintsünk a házasság
természetes sajátságaira, amelyek a házasfelek javát képezik: az egységre, az
életre való nyitottságra, a hűségre és a felbonthatatlanságra, valamint a
kölcsönös segítségnyújtásra az Úrral való tökéletesebb barátság felé vezető
úton. Ha megértjük az Isten szeretetéről szóló tanítást, megvilágosodik
előttünk az önátadás értelme. Ferenc pápa emlékeztet arra, hogy az önkéntes
önátadással kapcsolatba lépünk Isten tényleges természetével és saját igaz
személyi természetünkkel. Önmagunknak ez a szeretetben történő átadása
élethosszig tartó, kizárólagos egymás iránti elköteleződést és az új élet
iránti nyitottságot jelent. Ez vezet legbiztosabban az örömben és szeretetben
történő kiteljesedéshez. [...]
Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az
igazi természetes házasságon kívül találhatók pozitív elemek – árnyoldalak
mellett – más vallási hagyományok szerinti házasságokban is. Elmondhatjuk, hogy
mindenki, aki olyan családot szeretne alapítani ebben a világban, amely
megtanítja a gyermekeket örülni minden rosszat legyőzni igyekvő tettnek, amely
megmutatja, hogy a Szentlélek él és tevékeny, hálára és elismerésre méltó,
bármely néphez, valláshoz vagy vidékhez tartozzon is. (vö. AL 77.)
Amikor esküvőtökön kimondtátok az IGEN-t,
mindkettőtök szívét nagy öröm töltötte el. Idézzetek fel olyan pillanatokat az
azóta eltelt időből, amikor együtt még nagyobb örömöt éreztetek, és tudatosult
bennetek, hogy ez már kettőtök közös öröme!
Isten szeretete. A házasság és a családalapítás iránti vágy ma
is eleven, különösen a fiatalok körében. Ez a vágy összhangban van a házasság
katolikus víziójával. A fő kérdés Ferenc pápa szerint az, hogy hogyan segítjük
a fiatalokat a házasság felé vezető útjukon, különösen abban, hogy megértsék: a
szerelem öröme számukra nem csak egy valóságos lehetőség, hanem éppen az, amit
Isten akar, és aminek a megvalósításában támogatja őket. Isten a szeretet
Istene, a gyengédség és a kegyelem Istene, aki Jézus kinyilatkoztatása szerint
velünk van és velünk építi a szeretet társadalmát, miközben látja
törékenységünket, és nem ítél el bennünket. A kiinduló pont mindig Isten
szeretete. Ez a szeretet indít bennünket és támogat megvalósítani a szeretet
társadalmát, amely olyan családokból épül fel, amelyekben a házaspár és
gyermekeik örömteli emberi élete kiteljesedhet. Szépen mondja ezt a Családok 9.
Világtalálkozójára írt himnusz:
Istennél van az öröm és a szeretet /
Kegyelemmel túlárad időn, s téren/ Ahogy Ő szeret minket, úgy szeressük mi
egymást, / Így ez elér a Föld határáig!
Hogyan tudjátok gyerekeitekben megerősíteni az
Isten iránti bizalmat, hogy amikor a boldogság felé vezető útjukat keresik,
merjenek Istenre hagyatkozni?
Igazság és gyengédség. Azokkal a személyekkel kapcsolatban, akik az
Egyház házasságról szóló tanításának még nem, vagy már nem megfelelő helyzetben
vannak, de mégis részt szeretnének venni az Egyház életében, Ferenc pápa
felhívja a figyelmet arra, hogy senki sincs bűn nélkül. Az evangelizáció célja,
hogy mély személyes kapcsolatot alakítsunk ki a szeretet Istenével, ne csupán a
szabályoknak való megfelelésre törekedjünk, hanem Istennel való kapcsolatunk
alapján szeressük felebarátjainkat. Mindegyikünk léphet előre, nagy vagy kis
lépésekkel haladhat Isten felé, de Isten kivételével senki sem ítélheti meg
tetteink őszinteségét és jelentőségét. A lelkiismeret az emberi személy
szentélye és legmélyebb titka, ahol minden ember Istennel van kettesben, az Ő
hangja visszhangzik szívünk mélyén. Lelkiismeretünknek meghatározó szerepe van
abban, hogy hogyan döntünk, és mit tartunk jó vagy rossz cselekedetnek. A
lelkiismeret nem arról szól, hogy mihez van kedvünk. Objektív, és néha nehéz
kérdéseket vet fel Istenhez való viszonyunkkal kapcsolatban. Isten előtt és
Istennel folytatott beszélgetésről van szó, amely mindig teljes tisztelettel
tekint az Egyház tanítására, valamint döntéseink másokra gyakorolt hatására.
Milyen szerepet játszott házasságkötésetekben
lelkiismeretetek? Milyen lelkiismereti kérdések merülnek fel bennetek a
gyermeknevelés kapcsán?
Amikor egy férfi és egy nő elköteleződik egymás
iránt a tartós, kizárólagos, élethosszig tartó szeretetben, és nyitott az új
élet ajándékának befogadására, Isten mindannyiunk iránt érzett kifogyhatatlan
szeretetének ikonjává lesz. Az Egyház sohasem adhatja fel a házasság
eszményének a hirdetését, már csak azért sem, mert ez felel meg az emberi szív
legmélyebb vágyainak, ezért is nevezik természetes házasságnak. A házasságot és
a családot ma sok támadás éri. Nyilvánvaló azonban, hogy a természetes házasság
gyengítése nem szolgálja a társadalom javát. Épp ellenkezőleg: minden, ami a természetes
házasság tekintélyét, megbecsülését gyengíti, az akadályozza az egyén
érlelődését, a közösségi értékekkel való törődést, és a városok és falvak
etikai fejlődését. Napjaink propagandája elhomályosítja azt az igazságot, hogy
csak az egy férfi és egy nő kizárólagos és felbonthatatlan egysége ad a
párkapcsolatnak teljes értékű társadalmi funkciót, mert szilárd
elkötelezettséget jelent, és lehetővé teszi a termékenységet. El kell ismernünk
a családi helyzetek nagy változatosságát, ezeknek lehetnek ugyan a társadalom
számára hasznos szolgálatai, de például az élettársi és azonos nemű személyek
közötti kapcsolatok nem tehetők egyszerűen egyenlővé a házassággal. Semmiféle
ideiglenes, vagy az élet továbbadása elől elzárt kapcsolat nem biztosítja a
társadalom jövőjét. (vö. AL 52)
A helyzetet, amelyben valaki él, az Egyház
tanítása alapján megítélhetjük, és adott esetben el is kell ítélnünk. A
különféle helyzetben élő személyekhez azonban mindig szeretettel és irgalommal
kell közelednünk. Segítenünk kell, hogy eldönthessék: mi a jó, a helyes, és mi
nem az, és ha válaszúthoz érkeznek, melyik utat válasszák. Ezért mindig Jézus
gyengédségével kell őket kísérnünk, hogy személyes felelősséget tudjanak
vállalni döntéseikért és cselekedeteikért.
Hogyan tudtok olyan emberekkel vagy
emberpárokkal érintkezni, adott esetben – például lakóközösségben –
együttműködni, akik különféle, az Egyház tanításának nem megfelelő helyzetben
élnek? Tudjátok-e éreztetni anélkül, hogy megbántanátok őket, hogy ti másképp
gondolkodtok? Hogyan tudjátok gyerekeiteknek megmagyarázni, hogy hol vannak a
határok az ilyenekkel való kapcsolatok kialakításában?
Mint minden embernek, nekünk is szükségünk van
arra, hogy határtalanul szeressenek. Ezt az igényünket csak Isten tudja
kielégíteni. Csak Isten tudja megérteni az emberi személy legmélyebb és
legszemélyesebb bensőjét, csak Ő lehet életünk végső középpontja. Ha ezt
megértjük és magunkévá tesszük, akkor emberi kapcsolatainktól nem fogunk
irreális mélységet várni, és megrázkódtatások esetén nem fogunk azonnal a
szakításra gondolni.
Bíró László,
az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése