A pápa kérdése lelkiismeret-vizsgálatra indított minket – Palánki Ferenc az ad limina látogatásról
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai november 20. és 24. között ad limina látogatáson vettek részt Rómában. A küldöttség tagját, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspököt Vértesaljai László kérdezte tapasztalatairól, élményeiről a Vatikáni Rádióban.
– Hogyan
foglalná össze az itteni tapasztalatait, a Szentatyával való találkozás során
szerzett benyomásait?
– Nagyon
nagy élmény volt a Szentatyával való találkozás, és mondhatom, nagyon nagy
izgalommal vártuk, hogy milyen lesz, hiszen a magyar püspökök kilenc éve voltak
utoljára ad limina látogatáson. Én hetedik éve vagyok püspök, vagyis még soha
nem voltam. Csodálatos élményekben volt részünk. A Szentatya rögtön az első
napon fogadott minket, reggel tíz órakor találkoztunk vele. Egy nagyon jó
hangulatú, kétórás, kötetlen beszélgetésen vehettünk részt.
– Mi az,
ami leginkább megmaradt Önben?
– Nagyon
sok minden. Kaptunk instrukciókat a papképzésről. Mivel a püspöki karon belül a
hivatásgondozás, a hivatásébresztés az én egyik feladatom, ezért kérdeztem rá
arra, miket lát a legfontosabb szempontoknak. Négy pillért említett. A
spirituális oldalt, az intellektuális – tehát a lelki – képzést, a tudományos
felkészítést, valamint a közösségi és az apostoli küldetésre való felkészítést.
Nagyon fontosnak tartotta kiemelni, hogy figyeljünk oda azokra a fiatalokra,
akik jelentkeznek, hiszen ebből a korból, ebből a világból jönnek. Azokat a
sérüléseket hozzák, amelyek ott vannak a mai kor emberében, és az Isten belőlük
akar kihozni valami csodát, valami szépet, valami jót. Azt is megkérdeztük,
hogy miként látja Európa jövőjét. Egy nagyon frappáns, nagyon szellemes
mondatot mondott a Szentatya: Keletről jön a lux, a világosság, Nyugatról meg a
luxus. Ezzel azt akarta kifejezni, hogy Európának – ezt aztán konkrétan
kifejtette – vissza kell találnia a keresztény gyökereihez. Most az a
tendencia, hogy ki akarják tépni ezt a keresztény gyökeret, és helyébe egy
másik gyökeret akarnak illeszteni. A mi feladatunk, felelősségünk, hogy
ragaszkodjunk ehhez a keresztény gyökérhez. Nekem eszembe jutott Illyés
Gyulának az egyik mondása, hogy a szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol.
A másik,
ami nagyon megmaradt bennem a Szentatya beszédéből, illetve a gondolataiból,
az, hogy a püspök elsődleges feladata az imádkozás. Amikor az apostolok
kiválasztották a diakónusokat, azt mondták, hogy ők az imádságnak és az
igehirdetésnek szentelik magukat, és azért választják a diakónusokat, hogy ők
pedig a szeretet szolgálatára állítsák be az életüket. Nekünk is ez a dolgunk.
A Szentatya feltette ezt a kérdést: „Kérdezem tőletek, illetve magamtól – hány
órát imádkoztok egy nap?” Ez lelkiismeret-vizsgálatra indít bennünket. Sokszor
beleesünk abba a hibába, hogy rengeteg ügyet kell intéznünk, nagyon sok ember
szeretne velünk beszélni, találkozni. De azért a legfontosabb az Istennel való
kapcsolat. Erre hívta fel a figyelmünket a Szentatya, bennem ez maradt meg.
– A
hivatásgondozás mellett egy másik speciális püspöki szakterülete az ifjúsággal
való foglalkozás, amit az is aktuálissá tesz, hogy a következő évben itt,
Rómában ifjúságról szóló püspöki szinódust tartanak.
– Szóba hozta a szinódust is a Szentatya abban az értelemben, hogy látja, milyen nehézségekkel küzdenek a fiatalok: ott találjuk az elköteleződés és a hivatásválasztás nehézségeit. Hogyan találják meg a helyüket a világban? Fontos, hogy ne féljenek a jövőtől, ne csak az érzéseik vezéreljék őket, hanem merjenek dönteni, merjenek belekapaszkodni a gyökereikbe. Nagyon sok kereső és jó szándékú fiatal van, akik megismerik a hitnek az útját, és aztán, mint minden ember, elbizonytalanodnak. Minden fiatalban vannak ilyen érzések, és ekkor kell melléjük állni. A Szentatya nagyon jól látja azt, hogy a fiatalokra nagyon oda kell figyelni, hiszen övék a jövő, ők formálják a jövő Egyházát, a jövő társadalmát, a jövő világát. Látja ezt a Szentatya, ezért szentel ennek szinódust. Amikor meghirdette, egyik mondatában úgy fogalmazott, hogy ők lesznek a főszereplők. Nyilván a püspöki szinóduson a püspökök vesznek részt, de ahogyan a családszinóduson ott voltak a családok is, valószínűleg itt is ott lesznek majd a fiatalok is, és hallatják a hangjukat.
– Szóba hozta a szinódust is a Szentatya abban az értelemben, hogy látja, milyen nehézségekkel küzdenek a fiatalok: ott találjuk az elköteleződés és a hivatásválasztás nehézségeit. Hogyan találják meg a helyüket a világban? Fontos, hogy ne féljenek a jövőtől, ne csak az érzéseik vezéreljék őket, hanem merjenek dönteni, merjenek belekapaszkodni a gyökereikbe. Nagyon sok kereső és jó szándékú fiatal van, akik megismerik a hitnek az útját, és aztán, mint minden ember, elbizonytalanodnak. Minden fiatalban vannak ilyen érzések, és ekkor kell melléjük állni. A Szentatya nagyon jól látja azt, hogy a fiatalokra nagyon oda kell figyelni, hiszen övék a jövő, ők formálják a jövő Egyházát, a jövő társadalmát, a jövő világát. Látja ezt a Szentatya, ezért szentel ennek szinódust. Amikor meghirdette, egyik mondatában úgy fogalmazott, hogy ők lesznek a főszereplők. Nyilván a püspöki szinóduson a püspökök vesznek részt, de ahogyan a családszinóduson ott voltak a családok is, valószínűleg itt is ott lesznek majd a fiatalok is, és hallatják a hangjukat.
Itt
jegyzem meg, hogy véleményüket magyarul is elmondhatják, hiszen lehetővé tette
az MKPK Ifjúsági Bizottsága, hogy minden tizenöt és harminc év közötti fiatal a
Vatikán által kiadott szinódusi kérdésekre magyarul is válaszolhasson. Van erre
egy honlap – a szia.katolikus.hu –,
a Szinódus
a fiatalokért. Ha valaki veszi a fáradságot, akkor válaszolhat a
Szentatya által kinevezett szinódusi titkárság kérdéseire. A fiatal elmondhatja
magyarul a véleményét, leírhatja, aztán ezt mi összesítjük, és továbbküldjük a
szinódusi titkárságnak. Nagyon fontos, hogy meghallgassuk a fiatalokat, hogy
megnyíljunk előttük, hogy amikor válságba kerülnek vagy a keresés állapotában
vannak, akkor melléjük álljunk. Azt szoktam mondani, hogy a fiatalkor a nagy
kérdéseknek az időszaka, de a nagy válaszoknak is az időszaka. Nem mi mondjuk
meg a nagy válaszokat. Mi segítünk abban, hogy ők találjanak rá az életüknek az
irányára, a hivatásukra, hogy merjenek elköteleződni. Ehhez nagyon fontos a mi
tanúságtételünk is. A mi hűségünk, a mi ragaszkodásunk a hitünkhöz,
Krisztushoz, aki az életünknek a forrása, hisz Jézus a feltámadás és az élet.
Erről kell nekünk tanúságot tenni a fiatalok számára.
– Két
éve szolgál megyéspüspökként, bár korábban segédpüspökként is működött. Hogyan
összegezné debreceni, nyíregyházi tapasztalatait?
– Nagyon
hálás vagyok a Jóistennek, hogy ide kerültem, hogy rám bízta a
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét. Bosák Nándor püspök atya szép, rendezett
állapotokat hagyott, nekem ezt kell folytatni. Ez egy szisztematikus, szelíd,
de határozott építkezés. Szelíden, csendesen, de a jelenlétet megmutatva. Mi
jelen vagyunk a világban, és igyekszünk – ezt még Nándor püspök atya kezdte el
– összekapaszkodni a testvéregyházakkal. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a
Debrecenben élő három püspök havonta találkozzon. Rólunk azt mondhatják el a
Debrecenben, illetve az egyházmegye területén élő hívek, hogy „Nézzétek, hogy
szeretik egymást!”. Mi nagyon odafigyelünk egymásra, segítjük egymást. Nem
irigykedünk egymásra. Tudunk örülni a másik sikerének, a másik örömének úgy,
hogy nem egymástól halásszuk el a híveket. Egyszer tartottam egy
lelkigyakorlatot, illetve rekollekciót a Pécsi Egyházmegyében. Kérték az ottani
atyák, hogy ugyan mondjam már el, hogyan érzem magam a kisebbségi létben.
Mondom, hát ugyanúgy, mint ti, mert a nem hívőkkel szemben ti is kisebbségben
vagytok itt, a Pécsi Egyházmegyében is. És sajnos mi is. A nem hívőkkel szemben
a három vagy négy felekezet hívei is kisebbségben vannak. Nekünk segítenünk
kell egymást, hogy hitelesen mutassuk föl Krisztus arcát, mely a szeretetnek az
arca. Ez az én szolgálatom, ezt tartom a legfontosabbnak. Igyekszem persze,
hogy az egyházmegye papjaival, a papjaimmal is tartsam a kapcsolatot.
Megemlítem
még az iskolák, a katolikus iskolák és a hitoktatás ügyét. Elkezdtük megint az
akolitusképzést. Először Nándor püspök atya kezdte el egész Magyarországon a
világi férfiak akolitusképzését; most mi ezt megint felelevenítettük. Próbálunk
mindent kicsit továbbépíteni, és próbálunk új lehetőségeket is keresni az
építkezésre, az Isten országának építésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése