Minden kísértéstől
Őrizzetek meg minket szent Angyalok!
Az
elmúlás benne van Isten, teremtésről szóló koreográfiájában. De, minden
mulandón túl, megáll Isten Igéje. Ami alatt én azt értem, hogy Ember, a maga
életében kevés arra, hogy Istenről mindent megtudjon, megismerjen, és
megértsen. Ezzel lehet együtt élni, ha el tudom fogadni a magam mulandóságát,
végességét. Semmi vagyok a végtelenben, mégis, mindene lehetek a Végtelennek,
ha a helyemen megállom a helyemet, melyet nekem szánt Ő!
A
gondunk valójában az, hogy nem találjuk a helyünket, és végességünkről nem
vagyunk képesek tudomást venni, lemondani arról, amit nem is birtokolhatunk.
Elfogadni, alázattal lenni, és szelíden elviselni a töredékességünket, és
törékenységünket. Az Ember mindig mást, lehetőleg többet képzel magáról, mint
aki.
Ezért
nem sikerül nekünk az életünket átadni, átengedni Istennek, arra a szándékra,
amire szán bennünket.
Pedig,
nincs más esélye az Embernek az Életre, mint az örökkévalóhoz ragaszkodás.
„Aki bálványt
csinál és bálványképet önt magának, annak nem lesz belőle semmi haszna. Igen,
tisztelőik mind csalódnak majd, a készítőik meg szégyent vallanak. Gyűljenek
mind össze, álljanak elő! Megrettennek és megszégyenülnek mindannyian.” [Iz
44,10-11] „Nincs, aki szólítaná nevedet, aki felkelne, hogy beléd kapaszkodjék;
mert elrejtetted előlünk arcodat, és bűneink hatalmába adtál minket.” [Iz 64,6]
Izajástól
szóló szavak, bizony kemény bírálatok Isten szájából! Bárcsak figyelmeztetésül
vennénk és komolyan elgondolkodtatnának e szavak bennünket!
Valóban,
bűneink hatalmában vagyunk! Annyira, hogy képtelennek tartjuk magunkat rá, hogy
menekülhessünk önmagunktól. Pedig, ha erre a felismerésre eljutnánk, talán
képesek lehetnénk belezuhanni Isten karjaiba, és azt mondani: csak Te lehetsz
szabadítóm, Istenem! Mutass utat nekem, és vezess ki sötétségemből, hogy
világosságodra jutva, menedékem legyen! Mert egyetlen vágyam az, hogy ott
legyen örököm, ahol Te vagy! Ámen!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése