Minden bűntől Őrizzetek meg minket szent Angyalok!

Minden bűntől

Őrizzetek meg minket szent Angyalok!

Isten a maga bőkezűségéről ismerhető fel! Ezt kijelenthetem Róla? Én azt állítom, hogy igen. Én, igen! Persze, a bőkezűségét azok tapasztalhatják meg, akik ráfanyalodnak és segítségét kérni képesek, mert hiányt szenvednek, melyre mástól nem várhatnak segítséget, csak és egyedül Istentől! És mindjárt e gondolat után a Római levél sietve tudatja velünk, „mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”. Azaz: aki a maga életét – gondját és örömét – Istenre bízza, az nem csalódik! Hogy áll az evangéliumban? „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?” [Lk 9,24-25] Életátadás Istennek! Megengedni Istennek, hogy beleszóljon az életembe!

A mai evangélium arról beszél, hogy amikor Jézus körbe járt, és meghívta az első tanítványokat, azok mindent – egész addigi életüket – félredobtak, és követték őt! Átadták az életüket annak, akit addig sosem láttak, sosem hallottak! Mert meglátták, meghallották, és hittek Neki, ezért követték!

Nem vagyok fiatal. És barátaim többsége is hozzám hasonló korúak. Na jó, fiatalabbak. Mégis elhangzik szájukból, amikor arról van szó, hogy hogyan értsük Jézus tanítását, kinyilatkoztatását: jó, jó, de … és kezdődnek azok az indokok, hogy miért nem lehet azt betartani, megvalósítani. Arról csak halovány sejtésünk van olyankor, de azt is sietve elhessegetjük, hogy nem biztos, hogy helyes az, ha mentegetődzöm. Mégsem vagyunk képesek mást tenni. Mert annyira bele vagyunk gyökeresedve ebbe a földi létbe, hogy képtelenek vagyunk már rá, hogy azt mondjuk, hogy jó, mostantól másképpen élek.

Talán azért nem teszünk így, mert rádöbbenünk arra, vagy legalább is rádöbbenhetnénk arra, hogy mennyi mindent kellene felrúgnunk. Könnyű volt Péternek, Andrásnak, Jakabnak és Jánosnak: mindent ott hagytak, nem kellett azon alkudozni, hogy hol húzzák meg az újabb kompromisszumkötés határát. Mindent felrúgtak, ami addig meghatározta életüket, és követték Jézust!

De, valóban, képtelenség az, hogy változtassunk az életünkön, ha már egyszer elhatároztuk azt, hogy Krisztust akarjuk követni? Vagy, lehet, hogy annyira nem is akarjuk?

Biztos, hogy életünk szálai sok szálon futnak, sok ember életét meghatározzuk, mozgásterüket, ahogy mások a mienket is. Persze, nehéz kimondani, hogy bocsánat, de én mától erre nem vagyok képes, hajlandó, már másképpen szeretnék élni! Tőlem csak ezt várd el, vagy ezt már ne várd el tőlem.

Persze, hogy nem könnyű. De, Jézusnak sem lehetet olyan könnyű azt mondani az Atyának, hogy legyen meg a Te akaratod, ha Te azt akarod, hogy megfeszüljek, szenvedjek, áldozzam fel magam 33 évesen. Csak, mert Te ezt akarod tőlem.

Arra gondolok, hogy el kell azon gondolkodnom, hogy mi a fontos a számomra. Meg, azon is, hogy mit tehetek még meg, ha azt tartom magamról, hogy keresztény vagyok, vagyis: Krisztus a számomra a mindennél fontosabb. Mert üdvösségre jutni vágyom, éppen ezért tennem is kell érte! Segíts meg engem Istenem, Szentlelked által! Ámen