2017. november 26., vasárnap

Kegyes szívű angyalok Könyörögjetek érettünk!



Kegyes szívű angyalok
Könyörögjetek érettünk!


A „Király”, mint fogalom is egészen más értelmet kapott korunkban! Sokszor lehet hallani: „király vagy”, „királyságos”, „ez király!”, stb. Valójában hogy gondolkodjunk a „Király” –ról?
A Wikipédia szótár így határozza meg a királyt: „Király alatt eredeti értelmében egy állam olyan egyszemélyi vezetőjét értjük, akinek egy személyben van törvényhozó, bírói és végrehajtó hatalma, azaz uralkodik, és aki ezeket a jogokat szuverén módon gyakorolja, azaz más uralkodónak ezen jogok gyakorlását tekintve nincs alárendelve. (…) A királynak emellett rendszerint szakrális, vallási szerepe is van, amit beiktatásának ceremóniája is hangsúlyoz. A királyi pozíció általában örökletes, de lehet választott is az uralkodó. (…) A modern európai királyok legtöbb jogukat vagy szerepüket elvesztették”.
Jakab levele, királyi törvényként említi a »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat« [Jak 2,8]
Az evangéliumok szerint Jézust, előbb Natanael nevezi királynak (Jn 1,49) , majd Pilátus kérdezi Jézust arról, hogy magát királynak tekinti-e. Amire Jézus azt feleli: »Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.« [Jn 18,37]
Jézus példabeszédében említi a király fogalmát, de úgy, hogy „hasonlít a mennyek országa egy királyhoz” [Mt 18,23]
Mi, keresztények, miért ünnepeljük Jézust királyként? Amikor a zsidók, akik közül való volt, megfeszítették, kigúnyolták, megvetették, és elvetették.
Mert mi, Hozzá akarunk tartozni, Neki akarunk engedelmeskedni, Rá akarunk hagyatkozni, és törvényét, parancsait szeretnénk követni! Mert hisszük, hogy Isten Fia, Isten, az Atya küldötte számunkra, hogy bennünket elvezessen az Atyához, az Atyával közösségre. Mi több, olyant vállalt magára, értünk, amit csak egy olyan „király” tesz meg alattvalóiért, aki egy személyben, hatalmát népéért viseli, és javára érvényesíti!
Bennünket, hisszük, hogy az Atya belőle formált meg, hogy Hozzá hasonlókká legyünk, és általa, eljussunk oda, ahova Ő felvétetett, feltámadása után! A halálon úrrá lett, így, ha mi is hasonlókká tudunk lenni Hozzá, részt kaphatunk életéből!
Valójában, ünnepünk oka, a vágyakozásunk utána. Ragaszkodásunk ahhoz, hogy olyanokká lehessünk, mint amire eljutott Ő, vagyis: vágyunk, hogy részünk lehessen Isten dicsőségében!
A teljesség, a tökéletesség, a szentté levés utáni vágyakozásunk mondatja velünk, hogy Krisztus a Királyom!
Ugyanakkor, van bennünk egy végtelenül nagy bizonytalanság, bűntudat: képessé lehetek én arra, amire Jézus Krisztus képes volt? Ebben a hiányunkban kényszeredetten kapaszkodunk bele Jézusba, aki azt mondta, „tanuljátok meg, mit tesz az: ‘Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot’. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.” [Mt 9,13]. minden görcsösségünkből ez old fel bennünket, hogy ünnepre, Őt ünnepelni lehessünk képessé, királyunkként! Hálát adok Neked Istenem, hogy elküldöd hozzám Krisztust, és rá bízol engem! Ámen 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése