Kegyes szívű angyalok
Könyörögjetek érettünk!
A
„Király”, mint fogalom is egészen más értelmet kapott korunkban! Sokszor lehet
hallani: „király vagy”, „királyságos”, „ez király!”, stb. Valójában hogy
gondolkodjunk a „Király” –ról?
A Wikipédia
szótár így határozza meg a királyt: „Király alatt eredeti értelmében egy állam
olyan egyszemélyi vezetőjét értjük, akinek egy személyben van törvényhozó,
bírói és végrehajtó hatalma, azaz uralkodik, és aki ezeket a jogokat szuverén
módon gyakorolja, azaz más uralkodónak ezen jogok gyakorlását tekintve nincs
alárendelve. (…) A királynak emellett rendszerint szakrális, vallási szerepe is
van, amit beiktatásának ceremóniája is hangsúlyoz. A királyi pozíció általában
örökletes, de lehet választott is az uralkodó. (…) A modern európai királyok
legtöbb jogukat vagy szerepüket elvesztették”.
Jakab
levele, királyi törvényként említi a »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«
[Jak 2,8]
Az
evangéliumok szerint Jézust, előbb Natanael nevezi királynak (Jn 1,49) , majd
Pilátus kérdezi Jézust arról, hogy magát királynak tekinti-e. Amire Jézus azt
feleli: »Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a
világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való,
hallgat a szavamra.« [Jn 18,37]
Jézus
példabeszédében említi a király fogalmát, de úgy, hogy „hasonlít a mennyek
országa egy királyhoz” [Mt 18,23]
Mi,
keresztények, miért ünnepeljük Jézust királyként? Amikor a zsidók, akik közül
való volt, megfeszítették, kigúnyolták, megvetették, és elvetették.
Mert mi,
Hozzá akarunk tartozni, Neki akarunk engedelmeskedni, Rá akarunk hagyatkozni,
és törvényét, parancsait szeretnénk követni! Mert hisszük, hogy Isten Fia,
Isten, az Atya küldötte számunkra, hogy bennünket elvezessen az Atyához, az
Atyával közösségre. Mi több, olyant vállalt magára, értünk, amit csak egy olyan
„király” tesz meg alattvalóiért, aki egy személyben, hatalmát népéért viseli,
és javára érvényesíti!
Bennünket,
hisszük, hogy az Atya belőle formált meg, hogy Hozzá hasonlókká legyünk, és
általa, eljussunk oda, ahova Ő felvétetett, feltámadása után! A halálon úrrá
lett, így, ha mi is hasonlókká tudunk lenni Hozzá, részt kaphatunk életéből!
Valójában,
ünnepünk oka, a vágyakozásunk utána. Ragaszkodásunk ahhoz, hogy olyanokká
lehessünk, mint amire eljutott Ő, vagyis: vágyunk, hogy részünk lehessen Isten
dicsőségében!
A
teljesség, a tökéletesség, a szentté levés utáni vágyakozásunk mondatja velünk,
hogy Krisztus a Királyom!
Ugyanakkor,
van bennünk egy végtelenül nagy bizonytalanság, bűntudat: képessé lehetek én
arra, amire Jézus Krisztus képes volt? Ebben a hiányunkban kényszeredetten
kapaszkodunk bele Jézusba, aki azt mondta, „tanuljátok meg, mit tesz az:
‘Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot’. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a
bűnösöket.” [Mt 9,13]. minden görcsösségünkből ez old fel bennünket, hogy
ünnepre, Őt ünnepelni lehessünk képessé, királyunkként! Hálát adok Neked
Istenem, hogy elküldöd hozzám Krisztust, és rá bízol engem! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése