Ferenc pápa: A konkrét
segítségnyújtás lesz az ítélet kritériuma
November 26-án a déli Mária-imádság előtt a
Szentatya azt hangsúlyozta, hogy megítéltetésünk fő kritériuma a nehéz
helyzetben lévő felebarátunknak nyújtott konkrét szeretet lesz. Ferenc pápa
beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
A liturgikus év eme utolsó vasárnapján
Krisztusnak, a mindenség királyának főünnepét tartjuk. Az ő királysága vezetés
és szolgálat, ugyanakkor olyan királyi uralom, amely az idők végén
ítélkezésként valósul meg. Krisztus ma királyként, pásztorként és bíróként áll
előttünk, aki megmutatja az Isten országához tartozás ismérveit. Itt tehát az
ismérvekről van szó.
A mai evangélium egy hatalmas képpel kezdődik.
Jézus a következő szavakkal fordul tanítványaihoz: „Amikor az Emberfia eljön
dicsőségében és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján” (Mt 25,31).
Az egyetemes ítélet elbeszélésének ünnepélyes bevezetőjéről van szó. Miután
földi létét alázatban és szegénységben élte le, Jézust itt az őt megillető
isteni dicsőségben látjuk, angyali seregek kíséretében. Az egész emberiségnek
meg kell jelennie előtte, ő pedig gyakorolja hatalmát: elválasztja őket
egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól.
Azoknak, akiket jobbjára állított, azt mondja:
„Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek
készített országot, mert éhes voltam, és adtatok ennem, szomjas voltam, és
adtatok innom, idegen voltam, és befogadtatok, nem volt ruhám, és
felöltöztettetek, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és
fölkerestetek” (Mt 25,34–36). Az igazak meglepődnek, mert nem emlékeznek, hogy
találkoztak volna Jézussal, még kevésbé, hogy így segítettek volna neki; de ő
kijelenti: „Amikor ezeket tettétek akár csak eggyel is legkisebb testvéreim
közül, velem tettétek” (Mt 25,40). Ez a mondat újra meg újra szíven talál
bennünket, mert feltárja előttünk, milyen messzire képes elmenni Isten
szeretete: egészen addig, hogy azonosul velünk, de nem akkor, amikor jól megy a
sorunk, amikor egészségesek és boldogok vagyunk, nem, hanem, amikor szükséget
szenvedünk. Ezen a rejtett módon engedi, hogy rátaláljunk, koldusként nyújtja
kezét felénk. Jézus így megmutatja ítéletének fő kritériumát, vagyis a nehéz
helyzetben lévő felebarátunknak nyújtott konkrét szeretetet. Így tárul fel a
szeretet hatalma, Isten királyi uralma: szolidáris a szenvedővel, hogy
mindenkit az irgalmasság cselekedeteire ösztönözzön.
Az ítéletről szóló példabeszéd azzal
folytatódik, hogy a király eltaszítja magától azokat, akik életük folyamán nem
törődtek testvéreik szükségleteivel. Ők is meglepődnek, és kérdezik: „Uram,
mikor láttunk téged éhesen, vagy szomjasan, vagy idegenként, vagy ruhátlanul,
vagy betegen, vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked?” (Mt 25,44). Ezen azt
értették: „Ha láttunk volna téged, biztosan segítettünk volna neked!” De a
király így válaszol majd: „Amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek
közül, velem nem tettétek meg” (Mt 25,45). Életünk végén szeretetünk alapján
leszünk megítélve, vagyis az alapján, hogy szerettük-e és segítettük-e konkrét
formában Jézust legkisebb és leginkább rászoruló testvéreinkben. Az a kéregető
ember maga Jézus, az a kezét nyújtó szerencsétlen maga Jézus, az a beteg, akit
meg kell látogatnom, maga Jézus, az a rab a börtönben maga Jézus, az az éhező
maga Jézus! Gondoljunk erre!
Jézus eljön majd az idők végén, hogy ítéltet
tartson minden nemzet fölött, de eljön hozzánk mindennap, sok formában, és
befogadást kér tőlünk. Szűz Mária segítsen minket, hogy találkozzunk vele és
befogadjuk őt az ő szavában és az Eucharisztiában, de ugyanígy fivéreinkben és
nővéreinkben is, akik éhségtől, betegségtől, elnyomástól, jogtalanságtól
szenvednek. Fogadja be őt szívünk életünk minden napján, hogy ő is
befogadjon minket az örökkévalóságba, világosságának és békéjének
országába!
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása
után:
Kedves testvérek!
Pénteken mély fájdalommal töltött el bennünk a
hír arról a merényletről, amely egy egyiptomi mecsetben történt, a
Sínai-félsziget északi részén. Továbbra is imádkozom a sok áldozatért, a
sebesültekért és az egész közösségért, mely ilyen súlyos csapást szenvedett.
Isten szabadítson meg minket ezektől a tragédiáktól, és segítse mindazok
erőfeszítését, akik a békéért, az egyetértésért és együttélésért munkálkodnak.
Azok az emberek éppen imádkoztak; most mi is, csendben, imádkozzunk értük!
Tegnap Córdobában, Argentínában boldoggá avatták
Catalina de María Rodríguez anyát, a Jézus Szíve Szolgáló Nővérei
Kongregációjának alapítóját, ez volt az első, apostoli életet folytató női
szerzetes intézmény Argentínában. Catalina a 19. században élt, házas asszony
volt, miután pedig megözvegyült, Istennek szentelte életét, és minden erejével
a legszegényebb és legsebezhetőbb nők testi-lelki megsegítésén fáradozott.
Dicsérjük Istent ezért a „Jézus szívét és az emberiséget szenvedélyesen szerető
nőért”!
Köszöntelek mindnyájatokat, zarándokok, akik
Olaszországból és más országokból érkeztetek. Köszöntöm a családokat, az
egyházközségi csoportokat, a társulatokat. Külön is köszöntöm az ukrán
közösséget, amely a Holodomor tragédiájáról tart megemlékezést, arról,
hogy a sztálini rezsim miatt milliók haltak éhen. Imádkozom Ukrajnáért, hogy a
hit ereje tudjon segíteni a múlt sebeinek begyógyításában és a béke felé vezető
utak előmozdításában.
Köszöntöm a cagliari, materai, potenzai,
parmai, crotonei és rossanói híveket, valamint azon idegenvezetőknek az Olasz
Társaságát, akik Mária-kegyhelyekre kísérik az embereket világszerte.
Ma este apostoli útra indulok Mianmarba és
Bangladesbe. Kérlek titeket, kísérjetek el imáitokkal, hogy jelenlétem a
közelség és a remény jele legyen azon népek számára.
Mindenkinek szép vasárnapot
kívánok. Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az
ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése