Hogy a fiatalság lelkében a papi és szerzetesi
hivatást felébresszed
Isten rád is olyan küldetést bíz, amely meghaladja
erőidet és képességeidet. Nem az az igazi küldetésed, amit magad választasz,
amit hajlamaidhoz, adottságaidhoz illőnek találsz. S ha nem vagy hajlandó az Úr
szavára bátran elindulni oda, ahová küld téged, akkor tudd meg, saját
önmegvalósításod áldozatává válsz, foglya maradsz egy olyan világnak, amely
előbb-utóbb nagyon szűkös, szomorú és sivár lesz számodra.
Az sem lehet kifogás, hogy még fiatal vagy. Nem az
érik meg az Istentől reá bízott küldetésre, aki elér egy bizonyos kort, hanem
aki felfogja, amit az Úr ígért neki, amikor így szólt: „Én veled vagyok és
megoltalmazlak.” Az ígéri ezt neked, aki megalkotott téged anyád méhében,
de már azelőtt, egy örökkévalóságon át ismert, szeretett és kiválasztott téged,
hogy megszenteljen, vagyis az ő isteni életéből részt adjon neked.
Merülj el egy kicsit saját létezésed titkának
szemlélésében. A létezés, amit azzal az egyszerű szóval fejezünk ki, hogy
„vagyok”, olyan csoda, amelyet nem lehet feldarabolni, megszámolni, lemérni,
vagyis kívül esik a természettudományok vizsgálódási körén. Mégis van létezés.
Most ne arra figyelj csupán, hogy milyen vagy: férfi vagy nő, jó képességű vagy
kevésbé tehetséges, idős vagy fiatal, hanem arra figyelj, hogy gyökereid a
létezés mélyébe nyúlnak, amely mindenestül a teremtő Isten után kiált. Ő az,
aki ezt mondja magáról: „Én vagyok, aki vagyok”, tehát nem csupán a
minden más létezés alapját adó, további okot nem feltételező lét maga, hanem
öntudatos, személyes létezés, amelyből egyedül nyer magyarázatot a mi személyes
voltunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése