Évközi tizenhatodik hét hétfője

Évközi tizenhatodik hét hétfője

A mai evangélium szerint írástudók és farizeusok jönnek Jézushoz és azt kérik tőle, hogy mutasson jelet. Fellépésük hivatalosnak tűnik, ők a vallási élet írányítói, talán éppen a főtanács megbízásából érkeznek, illetve cselekszenek. Jelet kérnek Jézustól, mégpedig olyan megerősítő, bizonyító jelet, amellyel egyértelműen tudja igazolni, hogy kinek a megbízásából tanít és cselekszik. Jézus ugyanis azt állítja magáról, hogy ő az Isten küldötte, az Atya nevében tanít, és az Atya által tud csodákat tenni, például gyógyítani. Ha ez valóban így van, akkor igazolja mindezt.
Az írástudók és a farizeusok fellépése tehát teljesen szabályos eljárásnak tűnik. Nem is volna semmi gond vele, ha azzal a szándékkal kérnék a jelet, hogy ők is eljussanak a hitre. Erről azonban esetükben szó sincs. Az evangélista korábban már bemutatta a Jézussal kezdeményezett vitáikat és feltárta szándékukat, miszerint elhatározták Jézus vesztét. Tehát nem jószándék vezeti őket, hanem ismételten bele akarnak kötni Jézusba. E rossz szándék miatt ad Jézus olyan választ, amit akkor értenének meg, ha jószándékúak volnának és hittel fogadnák szavait. A válasz Jónás próféta személyét idézi fel, ugyanakkor rejtett módon utalás Jézus feltámadására. A feltámadás csak hittel fogadható el mindenki számára.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Téged keresünk, mert te vagy az Atyához vezető út. Valahányszor tanúságot teszünk szeretetedről, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor megvalljuk, hogy az Egyházhoz tartozunk, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor megosztjuk kenyerünket az éhezőkkel, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor a gyengék védelmére kelünk, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor szeretettel fordulunk a betegekhez, közelebb kerülünk hozzád. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!