Az Úr nem szokott délben megjelenni, hanem inkább
éjjel, hajnalban, vagy estefelé. Nem mintha a nap közepén nem tudna kegyelmet
adni, inkább az ember miatt, aki a déli hőségben könnyen elcsügged, illetve
lázas aktivizmusba öli meg nem oldott életének problémáit. Ha azonban a déli
nap hevében, élete terméketlenségétől fonnyadt szívvel is képes az ember olyan
nagylelkűen vendéget fogadni, mint Ábrahám, akkor Isten beléphet az életébe.
S miért ne tudnád ezt megtenni te is? Öledbe ejtett
kezedet nem tudod‑e üdvözlésre fölemelni, amikor kopogtat valaki szíved
ajtaján? Csüggedtségeden nem tudsz‑e erőt venni legalább egy órára, hogy
fölállj és szereteted jelét kinyilvánítsd annak, aki betér hozzád. Az emberi
élet forró delén vagy azon túl, mikor a csüggedtség és keserűség lassan egész
testedet-lelkedet átjárta, ez az apró erőfeszítés is óriási esemény, a kegyelem
műve. Látod, milyen nagy vendég lépett be Ábrahámhoz is: maga az Isten, aki
életet ígért neki, Izsák születését, mely egyben az ő lelki újjászületése is. A
mélylélektan bizonyítja, hogy ha egy idős asszony arról álmodik, hogy gyermeke
születik, ez azt jelenti, hogy neki kell új életre születnie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése