Évközi tizenhatodik hét szerdája
Az
előző fejezetekben Máté evangéliuma részletesen ismertette Jézus tanítását az
Isten országáról, amelyet a hegyi beszédben mondott el, majd pedig azoknak a csodáknak
a felsorolása következett, amelyek igazolták az ország megvalósulását. Ezt
követően a farizeusok és írástudók által kezdeményezett viták következtek. A
most kezdődő 13. fejezetben az evangélista visszatér Jézus tanításához,
példabeszédek következnek az Isten országáról. A helyszín most nem egy hegy,
hanem a Genezáreti-tó partja, Jézus egy bárkából tanítja a népet, amely
ismételten nagy számban gyűlik össze körülötte.
Elmélkedésünkben nem mehetünk tovább annak megemlítése nélkül, hogy az evangélium keletkezésének idején a bárka, a hajó a krisztusi közösség, az Egyház jelképe. Azok a keresztények, akiknek Máté evangélista szánta írását, az Egyházban már olyan közösséget láttak, amelyre Jézus rábízta tanítását, s amely a megbízásnak köszönhetően hitelesen közvetítette ezt a tanítást.
A magvetés, az igehirdetés, a krisztusi tanítás továbbadásának feladatát tehát az Egyház végzi, mert maga az Úr bízta meg ezzel. Akik nyitott szívvel hallgatják és hittel elfogadják a krisztusi igazságot, valamint döntést hoznak, hogy a megismert tanítás szerint fognak élni, azok beszállnak a bárkába, csatlakoznak az Egyház közösségéhez.
© Horváth István Sándor
Elmélkedésünkben nem mehetünk tovább annak megemlítése nélkül, hogy az evangélium keletkezésének idején a bárka, a hajó a krisztusi közösség, az Egyház jelképe. Azok a keresztények, akiknek Máté evangélista szánta írását, az Egyházban már olyan közösséget láttak, amelyre Jézus rábízta tanítását, s amely a megbízásnak köszönhetően hitelesen közvetítette ezt a tanítást.
A magvetés, az igehirdetés, a krisztusi tanítás továbbadásának feladatát tehát az Egyház végzi, mert maga az Úr bízta meg ezzel. Akik nyitott szívvel hallgatják és hittel elfogadják a krisztusi igazságot, valamint döntést hoznak, hogy a megismert tanítás szerint fognak élni, azok beszállnak a bárkába, csatlakoznak az Egyház közösségéhez.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek, hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.
Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek, hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése