Hogy az eltévelygett és lanyha papokat kegyelmeddel
visszahívjad
Dogmatika helye a Teológiában
A teológia két szónak, a Theosz-nak (=Isten) és a logosznak (=beszéd) összetételéből származó szakkifejezés, eredeti jelentése az Istenről szóló beszéd. Istenről azonban különböző formákban és különféle szempontok figyelembevételével lehet beszélni. A dogmatika rendszerező formában és az Egyház hit-értelmezésének szellemében ismertet Istenről szóló, beszédeket, kijelentéseket, igazságokat. Elsősorban olyanokat, amelyeket az egyházi közösség hivatalos képviselője, az egyházi tanítóhivatal terjeszt elő, mint magától Istentől hallott, hittel átvett, a Szentlélek irányításával értelmezett és századok során mindig újra értelmezett igazságokat. Másodsorban a hittudósoknak ezekből az igazságokból levont következtetéseit. A dogmatika kinyilatkoztatott elméleti igazságok tudománya. Ebben különbözik a teológia olyan tudományágaitól, amelyek, kinyilatkoztatott gyakorlati igazságokkal foglalkoznak, mint például a morális vagy erkölcs-tudomány még inkább különbözik azoktól a teológiai szaktudományoktól, amelyek a kinyilatkoztatást nem az Egyház tradicionális hit-értelmezése alapján, hanem más szempontok szerint tárgyalják, bár nem hagyhatják, és nem hagyják figyelmen kívül a tradicionális hit-értelmezést (DS 3831). Ezek közé tartozik a dogmatika legjelentősebb segédtudománya a szentírástudomány. Az isteni kinyilatkoztatás az egyes embernek és az egész emberiségnek üdvözítésére, a boldogító isteni életben való részesítésére irányul. Ezért már az apostoli igehirdetés az, kérügma'' szellemében ment végbe; az isteni, örömhírt''(evangéliumot) olyan személyhez szóló felszólítás formájában közvetítette, mint a győztes hadvezér ünneplését előkészítő vagy császár rendeleteit hirdető, kérüx''-ök az ókorban. Az apostoli kornak ezt a módszerét veszi át a mai dogmatika, amikor céljának nem tudásszomjunk kielégítését tekinti, hanem hitünk elmélyítését annak bemutatását: hogyan keressük emberi problémáink megoldását a kinyilatkoztatás fényénél? Hogyan alkalmazzuk az örök igazságokat az élet változó helyzeteire? Hogyan közvetíthetjük mindezeket az Istentől ránk bízottaknak? (IS 16)
A teológia két szónak, a Theosz-nak (=Isten) és a logosznak (=beszéd) összetételéből származó szakkifejezés, eredeti jelentése az Istenről szóló beszéd. Istenről azonban különböző formákban és különféle szempontok figyelembevételével lehet beszélni. A dogmatika rendszerező formában és az Egyház hit-értelmezésének szellemében ismertet Istenről szóló, beszédeket, kijelentéseket, igazságokat. Elsősorban olyanokat, amelyeket az egyházi közösség hivatalos képviselője, az egyházi tanítóhivatal terjeszt elő, mint magától Istentől hallott, hittel átvett, a Szentlélek irányításával értelmezett és századok során mindig újra értelmezett igazságokat. Másodsorban a hittudósoknak ezekből az igazságokból levont következtetéseit. A dogmatika kinyilatkoztatott elméleti igazságok tudománya. Ebben különbözik a teológia olyan tudományágaitól, amelyek, kinyilatkoztatott gyakorlati igazságokkal foglalkoznak, mint például a morális vagy erkölcs-tudomány még inkább különbözik azoktól a teológiai szaktudományoktól, amelyek a kinyilatkoztatást nem az Egyház tradicionális hit-értelmezése alapján, hanem más szempontok szerint tárgyalják, bár nem hagyhatják, és nem hagyják figyelmen kívül a tradicionális hit-értelmezést (DS 3831). Ezek közé tartozik a dogmatika legjelentősebb segédtudománya a szentírástudomány. Az isteni kinyilatkoztatás az egyes embernek és az egész emberiségnek üdvözítésére, a boldogító isteni életben való részesítésére irányul. Ezért már az apostoli igehirdetés az, kérügma'' szellemében ment végbe; az isteni, örömhírt''(evangéliumot) olyan személyhez szóló felszólítás formájában közvetítette, mint a győztes hadvezér ünneplését előkészítő vagy császár rendeleteit hirdető, kérüx''-ök az ókorban. Az apostoli kornak ezt a módszerét veszi át a mai dogmatika, amikor céljának nem tudásszomjunk kielégítését tekinti, hanem hitünk elmélyítését annak bemutatását: hogyan keressük emberi problémáink megoldását a kinyilatkoztatás fényénél? Hogyan alkalmazzuk az örök igazságokat az élet változó helyzeteire? Hogyan közvetíthetjük mindezeket az Istentől ránk bízottaknak? (IS 16)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése