Hívom a családokat 2018
januárjában – Bíró László püspök levele
Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és
szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit,
aki a család és az élet mellett áll!
Folytatom azoknak a gondolatoknak ismertetését,
amelyek Ferenc pápa tanításából alapul szolgáltak a Családok 9.
Világtalálkozójára felkészítő lelkipásztori útmutató összeállításánál.
A család hivatása. Sokan azért nem tudnak Istenben bízni, mert
nem kapták meg azt, amit Tőle kértek. Ha Isten tényleg szeretne – mondják
–, akkor teljesítené kérésemet, de nem teljesítette, tehát nem törődik
velem, nem szeret engem. Valójában éppen ennek fordítottja igaz: Isten
mindnyájunkat határtalanul szereti, akkor is, ha mi nem is figyelünk rá,
akkor is, ha Vele szembeszegülünk, akkor is, ha nem akarunk Róla tudomást
venni. Isten szeretete pazarló, mindenen túláradó szeretet.
Isten szeretetének nincsenek korlátai, bőkezűen ontja minden emberre,
függetlenül vélt vagy valós érdemeinktől és gyengeségeinktől. Isten
gyermekei vagyunk, és Ő „fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, és esőt
ad igazaknak és gonoszoknak” (Mt 5,45). Isten szereti az embereket,
szereti családjainkat és közösségeinket, és Isten azt akarja, hogy a
szeretet örömében éljünk.
Idézzetek fel olyan eseteket, amelyek során
megtapasztaltátok Isten gondoskodó szeretetét! Milyen gondok, nehézségek
megoldásában segített az Istenbe vetett bizalom? Hogyan
tudjátok gyerekeiteket rászoktatni arra, hogy bármibe belekezdenek, kérjék
Isten segítségét és bízzák magukat Őrá?
Isten IGEN-t mond minden teremtményére – mondja
Ferenc pápa –, IGEN-t mond a férfi és a nő életet szolgáló és életre
nyitott szövetségére, és IGEN-jének alapja az Ő szeretete. Az Ő
IGEN-jével kölcsönös elkötelezettség jön létre, amelyet azonban a mi
emberi szeretetünk gyengeségei, hiányosságai gyakran megsebeznek, sőt,
sutba is dobhatnak. Isten feltétel nélküli, ajándékozó szeretetével
megbízik az emberben, megalapítja a családot és bevonja teremtő
munkájába: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok
azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és
minden állaton, amely mozog a földön!” (Ter 1,28) Isten emberek iránti
szeretetének legfőbb bizonyítéka a család, ezért az ember viszontszeretetéből
következő feladata, hogy terjessze, hirdesse, és Istentől eltávolodni
hajlamos világunkban állítsa helyre Isten szeretetének uralmát. Ennek a
magasztos hivatásnak a család csak akkor tud eleget tenni, ha maga is a
szeretet jegyében él. Szeretet nélkül nem élhetünk Isten gyermekeiként,
házaspárként, szülőként és testvérekként. Bízhatunk abban, hogy a
Szentlélek támogatásával megkapjuk mindazt, amire szükségünk van ahhoz,
hogy azt tegyük, amit Isten tőlünk vár.
Hogyan tudjátok családi életetek
mindennapjaival megmutatni, hogy Isten szeretetében éltek? Istenbe vetett
bizalmatok milyen hatással van a tágabb családra, az idősebb generációra és
a fiatalabbakra?
Növekedés nélkül nincs beteljesülés. Nincs olyan család, amely tökéletesként az
égből pottyanna a földre – emlékeztet Ferenc pápa –, egy család sem
tökéletes valóság, és nincs készen egyszer s mindenkorra, hanem
fokozatosan ki kell bontakoztatnia szeretőképességét.
Azzal, hogy két fiatal házasságra lép, még nem
érte el a lehető legjobb életállapotot, még nem biztosította a holtig,
vagy még tovább tartó boldogságot. Az esküvő nem végállomás, inkább
kapu, amelyen átlépve a házaspár megindul közös céljuk, a boldogság felé.
Ezen az úton a boldogsághoz nem azáltal jutunk közel, hogy egyre többet
birtokolunk, hogy egyre tekintélyesebb állapotba jutunk, hogy milyen és
mennyi diplománk van, milyen jó állást tudtunk megszerezni, mekkora házunk,
milyen ékszergyűjteményünk, hány autónk van, hanem az, hogy mennyit
növekedtünk bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek
előtt, menyire növekedett szeretetünk, erősödött szeretetközösségünk
Istennel és embertársainkkal, legfőképpen házastársunkkal és családunkban.
A világ szemében mérhető gyarapodásnál – azaz Ferenc pápa szavával a terek
birtokbavételénél –, fontosabb a fejlődésünkre, növekedésünkre fordított
idő. Egyedül Isten szeretete tökéletes, földi életünkben csak haladhatunk
az egyre inkább az eszményihez közelítő szeretet felé. Szent Ágoston
a szeretetet egy lejtőn felfelé gurított golyóhoz hasonlította: ha a
felfelé hajtó erő csak egy pillanatra is kimarad, a golyó nem csak megáll,
hanem kezd visszacsúszni, kezd lefelé gurulni. Ilyenkor nagy erőre van
szükség a megállításához, és az újra felfelé való indításához. A szeretetben mindennap haladnunk
kell, ha csak egy kicsit is, de megállnunk nem szabad. Ha pedig mégis
megálltunk, vagy netán visszacsúsztunk, akkor bízzuk magunkat Isten
irgalmas, megbocsátó szeretetére. Isten irgalmából senki sincs kizárva,
bármilyen szituációban legyen is.
Idézzetek fel családi, rokoni, baráti vagy
ismerősi körből olyan házasságokat, amelyekben a növekedés elakadt, de az
isteni kegyelem segítségével újra lendületbe jött! Milyen segítséget
tud családotok, közösségetek nyújtani az ilyen családoknak?
A házasság szentsége. Nem társadalmi megállapodás a házasság
szentsége – idézi Ferenc pápa –, nem is üres rituálé, vagy az
elköteleződés puszta szimbóluma. A szentség maga ajándék
számunkra, eszköz, amelynek segítségével Isten támogatja az eszményi
házasélet felé való haladásunkat, egész életünkön át tartó növekedésünket.
Az Egyház számára mint a családok családja számára nagy kihívás, hogy
elmélyítse ezt a házaspároknak nyújtott támogatást a házasságra való
felkészítés idején, majd egész házaséletük folyamán. Noha mindig az
eszményi családi élet felé irányít, elismeri a jót és a kegyelem
jelenlétét ott, ahol az jelen van, ideértve a kevésbé tökéletes családi
szituációkat is.
A keresztségi kegyelem állandósítja az emberi
személy alapvető szövetségét Krisztussal az Egyházban. Ebben gyökerezik a
házasságot alkotó kölcsönös ajándék. A kölcsönös elfogadásban és
Krisztus kegyelmével a házasulandók teljes odaadást, hűséget és az élet
iránti nyitottságot ígérnek Isten nevében és az Egyház színe előtt, komolyan
véve kölcsönös elköteleződésüket. A szentség nem „dolog” vagy „erő”, maga
Krisztus az, aki elébe jön a keresztény hitvestársaknak. Velük marad és
erőt ad nekik, hogy fölvegyék keresztjüket és így kövessék őt, bukásaik
után fölkeljenek, bocsássanak meg egymásnak, és hordozzák egymás terhét. A
keresztény házasság jel, amely nemcsak azt mutatja meg, hogy Krisztus
mennyire szerette Egyházát a kereszten megpecsételt szövetségben, hanem ezt
a szeretetet jelenvalóvá is teszi a házastársak közösségében. Egy testté
egyesülve megjelenítik Isten Fiának nászát az emberi természettel. Ezért
szeretetük és családi életük örömeiben már itt a földön a Bárány menyegzős
lakomájának előízét kapják. (vö. Amoris laetitia 73)
Házasságotokra készülve mennyire voltatok annak
tudatában, hogy egymás iránti elköteleződésetek egyúttal egész életen át
tartó növekedésre való elköteleződést is jelent? Hogyan tudjátok
gyerekeiteknek megmutatni, hogy Krisztus szeretete jelen van házasságotokban?
Az emberi módon megélt és a szentség által
megszentelt szexuális egyesülés a házastársak számára a kegyelmi életben
való gyarapodás útja: „nászmisztérium”. A testek egyesülésének értékét a
házassági belegyezés szavai fejezik ki: a házastársak kölcsönösen
odaajándékozzák és elfogadják egymást, hogy megosszák egymás között egész
életüket. E szavak megszabadítják a szexualitást minden kétértelműségtől.
A megtestesülésből és a húsvéti misztériumból fakadó szentség kegyelme
áthatja és erősíti a házastársak egész közös életét, köztük, a
gyermekeikkel és a világgal szövődő kapcsolataik teljes hálózatát is.
Isten így juttatta kifejezésre egész szeretetét az emberiség iránt, és
bensőségesen egyesült is azzal. A házaspárok soha nem maradnak magukra a
felbukkanó kihívásokkal szemben. Arra hivatottak, hogy elkötelezettségükkel,
kreativitásukkal, a kísértésekkel szembeni mindennapos
ellenállásukkal és küzdelmeikkel válaszoljanak Isten ajándékára, kérve az egységüket megszentelő Szentlelket, hogy a kapott kegyelem minden helyzetben gyümölcsöt hozzon. (vö. Amoris laetitia 74)
ellenállásukkal és küzdelmeikkel válaszoljanak Isten ajándékára, kérve az egységüket megszentelő Szentlelket, hogy a kapott kegyelem minden helyzetben gyümölcsöt hozzon. (vö. Amoris laetitia 74)
Bíró László,
az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése