Ferenc pápa: Imádságos lelkület és együttérzés jellemzi a jó papot

Ferenc pápa: Imádságos lelkület és együttérzés jellemzi a jó papot

Közelség, az együttérzés képessége és következetesség – a lelkipásztor „hatalmának” három jellemzőjéről elmélkedett Ferenc pápa január 9-én, kedden a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmise homíliájában.

Márk evangéliumának mai szakasza (Mk 1,21–28) a hatalommal tanító Jézust állítja elénk. Ez egy újfajta tanítás – magyarázta a pápa. – Krisztus újdonsága éppen az volt, hogy birtokolta az Atyától kapott hatalmat. Az írástudókról és a törvénytudókról, bár ők is az igazságról beszéltek, az emberek mást gondoltak, mert szavaik nem jutottak el a szívükhöz. Katedráról oktattak, és nem törődtek az emberekkel. Jézus tanítása ezzel szemben megdöbbenést, felbolydulást keltett a szívben, és a közelség adja Jézus hatalmát. Jézus odament az emberekhez, megértette gondjaikat, fájdalmukat, bűneiket.

Azért értette meg, mert közel volt hozzájuk. Befogadó volt, gyógyított és tanított a közelségével. Mi ad hatalmat a papnak? Pontosabban mi ébreszti fel az Atyától kapott hatalmát? A közelség: az imádságban való közelség Istenhez. Amelyik pap nem imádkozik, nem keresi Istent, nem lesz közel az emberekhez sem. És az a pap, amelyik elszakad az emberektől, az nem tudja eljuttatni hozzájuk az üzenetet. Közelség, ez a kettős közelség – magyarázta a pápa – a pap kenete; megindul Isten ajándéka előtt az imádságban, és képes együttérezni a bűnök, a problémák, az emberi betegségek láttán.

Az írástudók éppen azért veszítették el annak képességét, hogy meginduljanak valamin, mivel nem voltak közel sem az emberekhez, sem Istenhez. És amikor elvész ez a közelség, a pap végül következetlen életet él. Jézus világosan rámutatott: tegyétek, amit mondanak – az igazságot mondják –, de ne azt, amit tesznek. Ez a kettős élet. Rossz látni, amikor a papok kettős életet élnek: sebet ütnek az Egyházon. A beteg pásztorok, akik elveszítették hatalmukat, és kettős életet élnek. Sokféleképpen lehet kettős életet élni, de a lényeg az, hogy Jézus nagyon szigorú ebben az esetben. Nemcsak azt mondja az embereknek, hogy hallgassák meg, amit mondanak, de ne tegyék, amit ők, hanem mit is mond? Fehérre meszelt sírok vagytok: gyönyörűek, de csak kívülről. Belülről meg rothadás. Így végzi az a pap, aki nincs közel Istenhez az imádságban és az emberekhez az együttérzésben.

Ferenc pápa a napi olvasmányt is idézte (1Sám 1,9–20), mely Hannáról szól, aki imádkozik az Úrhoz, hogy adjon neki fiúgyermeket. Héli főpap pedig, az öreg és gyenge pap, aki már távol került Istentől és az emberektől, részegnek tartotta a magában imádkozó Hannát. Az asszony a szívében imádkozott, hang nélkül mozgatva száját. Ő magyarázza el Hélinek, hogy szerencsétlennek érzi magát, és fájdalmában öntötte ki lelkét az Úr előtt. És mialatt az asszony beszélt, Héli képes volt szívében közeledni hozzá, olyannyira, hogy azt mondja neki: „Menj békével! Izrael Istene adja meg neked, amit kértél.” Rájött, hogy hibázott, és hagyta, hogy szívéből fakadjon az áldás és a prófécia, és később Hanna megszülte Sámuelt.

Azt mondom azoknak a papoknak, akik elszakadtak életükben Istentől és az emberektől, hogy ne veszítsék el a reményt. Mindig van lehetőség. Ennek az embernek elég volt néznie, odalépnie egy asszonyhoz, meghallgatni őt, és fölébreszteni magában a hatalmat, hogy megáldja és próféciát mondjon. A prófécia beteljesedett, és az asszonynak fia született. Az igazi hatalom Istentől kapott hatalom – ismételte a pápa. – Csak tőle jön. És Jézus odaadja azt az övéinek.

Hatalom a beszédben, ami az Istenhez és az emberekhez való közelségből táplálkozik, egyszerre mindkettőből. Ez a hatalom következetességet jelent, nem pedig kettős életet. És ha egy pap elveszíti a hatalmát, legalább ne veszítse el a reményt: mindig van idő arra, hogy közeledjünk és fölébresszük a hatalmat és a próféciát – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.