Jahveh Szolgájáról
Elmélkedés harmadik rész
A Szolga elsődlegesen az Úr szolgája. Természete szerint az Úristen képmása, aki tőle született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a Valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény. Nem embermódon született az Atyától, hanem szellemi születéssel. Ő a Szentháromság Második Személye, a Fiú. Megtestesült a Szentlélek erejéből és emberré lett értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért. Ettől kezdve, hogy emberi testet öltött, az embereknek is szolgált Atyja akarata szerint: tanította, gyógyította őket. Ennek a szolgálatnak legszembetűnőbb megnyilatkozása volt a lábmosás az utolsóvacsorán. Péter apostol fogta fel eme szolgálatnak igazi értelmét: „Uram, te mosod meg az én lábamat? Jézus azt felelte neki: Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni. Péter erre így szólt: Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha! Jézus azt felelte neki: Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem. Akkor Simon Péter azt mondta: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!... Miután megmosta a lábukat, és fölvette felsőruháit, újra leült és azt mondta nekik: Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok Engem:Mester, és: Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony mondom nektek: nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte”. (Jn 13,6-9.12-16) A Szolga itt nyíltan kifejti, hogy „az Atya nagyobb nálam” (Jn 14,28) Izajás így fejezi ki ezt: „Én vagyok az Úr, ez az én nevem; és dicsőségemet nem adom másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.” (Iz 42,6) Szolgájának azonban kifejti: „Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává, hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétségben ülőket”. (6-7) Vagyis Fiának minden hatalmát odaadja. A Szolga hivatása, amint föntebb fejtegettük, örök. De a küldetés földi valóra válását így vezeti be a próféta: „Hallgassatok rám, szigetek, és figyeljetek, népek, a távolból. Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől emlegette nevem.” (Iz 49,1) Urunk a megváltás tényleges kezdetétől új nevet kap: „Ne félj, Mária! Kedvet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni, az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és uralkodásának nem lesz vége”. (Lk1,30-33)„Olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékába rejtett el engem; olyanná tett, minta hegyes nyíl, tegzébe dugott engem”. (Iz 49,2) A Szentlélektől irányított Simeon próféta a negyvennapos Jézust felismeri, keze árnyékába veszi, és jövendöl: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet is tőr járja át – hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai”. (Lk 2,34-35) A gonosz Heródes gaz szívében a bölcsek útra bocsátásakor már készen áll a Messiás-gyilkolás terve. Amikor a bölcsek angyal segítségével túljárnak a király eszén, a kis Jézus biztos kiirtásáért megöleti az összes betlehemi kisdedet két évestől lefelé. Jézus pedig megmenekül, mint tegezbe rejtett nyíl, ami viszont vészes betegséget röpít Heródes testébe. (Mt 2,16) A Messiás nyilvános működését így jövendöli meg Izajás: „Most pedig így szól az Úr, aki anyám méhétől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm; ezt mondta: Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd: a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig”. (5-6) Jézus maga nem tette ki lábát Izrael határain kívül, de vérét mindenkiért kiontotta, majd mennybemenetele előtt megparancsolta apostolainak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15)
Elmélkedés harmadik rész
A Szolga elsődlegesen az Úr szolgája. Természete szerint az Úristen képmása, aki tőle született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a Valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény. Nem embermódon született az Atyától, hanem szellemi születéssel. Ő a Szentháromság Második Személye, a Fiú. Megtestesült a Szentlélek erejéből és emberré lett értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért. Ettől kezdve, hogy emberi testet öltött, az embereknek is szolgált Atyja akarata szerint: tanította, gyógyította őket. Ennek a szolgálatnak legszembetűnőbb megnyilatkozása volt a lábmosás az utolsóvacsorán. Péter apostol fogta fel eme szolgálatnak igazi értelmét: „Uram, te mosod meg az én lábamat? Jézus azt felelte neki: Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni. Péter erre így szólt: Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha! Jézus azt felelte neki: Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem. Akkor Simon Péter azt mondta: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!... Miután megmosta a lábukat, és fölvette felsőruháit, újra leült és azt mondta nekik: Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok Engem:Mester, és: Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony mondom nektek: nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte”. (Jn 13,6-9.12-16) A Szolga itt nyíltan kifejti, hogy „az Atya nagyobb nálam” (Jn 14,28) Izajás így fejezi ki ezt: „Én vagyok az Úr, ez az én nevem; és dicsőségemet nem adom másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.” (Iz 42,6) Szolgájának azonban kifejti: „Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává, hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétségben ülőket”. (6-7) Vagyis Fiának minden hatalmát odaadja. A Szolga hivatása, amint föntebb fejtegettük, örök. De a küldetés földi valóra válását így vezeti be a próféta: „Hallgassatok rám, szigetek, és figyeljetek, népek, a távolból. Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől emlegette nevem.” (Iz 49,1) Urunk a megváltás tényleges kezdetétől új nevet kap: „Ne félj, Mária! Kedvet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni, az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és uralkodásának nem lesz vége”. (Lk1,30-33)„Olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékába rejtett el engem; olyanná tett, minta hegyes nyíl, tegzébe dugott engem”. (Iz 49,2) A Szentlélektől irányított Simeon próféta a negyvennapos Jézust felismeri, keze árnyékába veszi, és jövendöl: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet is tőr járja át – hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai”. (Lk 2,34-35) A gonosz Heródes gaz szívében a bölcsek útra bocsátásakor már készen áll a Messiás-gyilkolás terve. Amikor a bölcsek angyal segítségével túljárnak a király eszén, a kis Jézus biztos kiirtásáért megöleti az összes betlehemi kisdedet két évestől lefelé. Jézus pedig megmenekül, mint tegezbe rejtett nyíl, ami viszont vészes betegséget röpít Heródes testébe. (Mt 2,16) A Messiás nyilvános működését így jövendöli meg Izajás: „Most pedig így szól az Úr, aki anyám méhétől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm; ezt mondta: Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd: a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig”. (5-6) Jézus maga nem tette ki lábát Izrael határain kívül, de vérét mindenkiért kiontotta, majd mennybemenetele előtt megparancsolta apostolainak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése