Órigenész áldozópapnak a Leviták könyvéről mondott
szentbeszédeiből
Krisztus Főpap a mi kiengesztelődésünk
A főpap egyszer egy esztendőben, hátrahagyva a népet, belép oda, ahol a kiengesztelődés helye van; s fölötte vannak a kerubok. Itt van a szövetség ládája, és az illatáldozat oltára, ide belépni a főpapon kívül senkinek sem szabad. Ha már most az én igazi főpapomról, az Úr Jézus Krisztusról elmélkedem, hogy ő testi életében egy egész esztendőt együtt töltött a néppel, éspedig azt az évet, amelyikről maga mondja: Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem az Úr kedves esztendejét és a megbocsátás napját (vö. Lk 4, 18-19), figyelj csak rá, hogy az esztendő egy napján, éspedig a kiengesztelés napján hogyan lépett be az Úr a legszentebb szentélybe, hogy beteljesítse a kiengesztelést: hogyan megy fel az égbe, és lép a mennyei Atya elé, hogy kiengesztelje őt az emberek iránt, és közbenjárjon minden benne hívőért. Erről a kiengesztelésről, amellyel Atyját kibékítette az emberekkel, János apostol így tanít: Ezt mondom, gyermekeim, hogy ne kövessünk el bűnt. De ha bűnbe estünk is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az Igaz. Ő az engesztelő áldozat bűneinkért (1 Jn 2, 1). De Pál is hasonlóan emlékeztet a kiengesztelés tenyéré, amikor ezt mondja Krisztusról: Ő az, akit Istenengeszteléssé tett a hit által (vö. Róm 3, 25). Tehát számunkra a kiengesztelés napja egészen a világ végéig tart. Az isteni tanítás így hangzik: Tegyen tömjént a parázsra az Úr színe előtt, hogy a tömjén felhőjével beborítsa a kiengesztelődés tábláját, amely a bizonyság ládájában van, s akkor nem hal meg. Vegyen a bika véréből, és ujjával hintse meg a kiengesztelődés táblájának keleti oldalát (vö. Lev 16, 12-14). Hogy a régiek hogyan végezték az Isten előtt az emberek kiengesztelődését szolgáló szertartást, immár tudod; de te, aki Krisztushoz tértél, az igazi főpaphoz, aki saját vérével engesztelte ki az Istent irántad, és kibékítette veled az Atyát, neked már semmi közöd sincs a hús-vér áldozatokhoz; hanem ismerd meg inkább az Ige vérét, és figyelj rá, amikor azt mondja neked: Ez az én vérem, amely énetek kiontatik a bűnök bocsánatára (Mt 26, 28). Azt pedig, hogy a vért kelet felé hintette a főpap: ne tartsd valami értelmetlenségnek. Keletről jön a te váltságod. Kelet, azaz Felkelő Nap a neve annak a férfinak, aki közvetítő lett Isten és az emberek között. Arra kaptál megbízást, hogy mindig keletre tekints, ahonnan számodra az igazság Napja kél, ahonnan számodra mindig fényesség születik: hogy sose járj már ezután sötétségben, nehogy az a végső nagy nap a sötétség útján találjon téged; a tudatlanság éjjele és köde ne borítson el téged, hanem hogy mindig a tudás fényében élj, mindig a hit nappali világánál járj, és mindig a szeretet és békesség igaz világosságát birtokold.
Krisztus Főpap a mi kiengesztelődésünk
A főpap egyszer egy esztendőben, hátrahagyva a népet, belép oda, ahol a kiengesztelődés helye van; s fölötte vannak a kerubok. Itt van a szövetség ládája, és az illatáldozat oltára, ide belépni a főpapon kívül senkinek sem szabad. Ha már most az én igazi főpapomról, az Úr Jézus Krisztusról elmélkedem, hogy ő testi életében egy egész esztendőt együtt töltött a néppel, éspedig azt az évet, amelyikről maga mondja: Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem az Úr kedves esztendejét és a megbocsátás napját (vö. Lk 4, 18-19), figyelj csak rá, hogy az esztendő egy napján, éspedig a kiengesztelés napján hogyan lépett be az Úr a legszentebb szentélybe, hogy beteljesítse a kiengesztelést: hogyan megy fel az égbe, és lép a mennyei Atya elé, hogy kiengesztelje őt az emberek iránt, és közbenjárjon minden benne hívőért. Erről a kiengesztelésről, amellyel Atyját kibékítette az emberekkel, János apostol így tanít: Ezt mondom, gyermekeim, hogy ne kövessünk el bűnt. De ha bűnbe estünk is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az Igaz. Ő az engesztelő áldozat bűneinkért (1 Jn 2, 1). De Pál is hasonlóan emlékeztet a kiengesztelés tenyéré, amikor ezt mondja Krisztusról: Ő az, akit Istenengeszteléssé tett a hit által (vö. Róm 3, 25). Tehát számunkra a kiengesztelés napja egészen a világ végéig tart. Az isteni tanítás így hangzik: Tegyen tömjént a parázsra az Úr színe előtt, hogy a tömjén felhőjével beborítsa a kiengesztelődés tábláját, amely a bizonyság ládájában van, s akkor nem hal meg. Vegyen a bika véréből, és ujjával hintse meg a kiengesztelődés táblájának keleti oldalát (vö. Lev 16, 12-14). Hogy a régiek hogyan végezték az Isten előtt az emberek kiengesztelődését szolgáló szertartást, immár tudod; de te, aki Krisztushoz tértél, az igazi főpaphoz, aki saját vérével engesztelte ki az Istent irántad, és kibékítette veled az Atyát, neked már semmi közöd sincs a hús-vér áldozatokhoz; hanem ismerd meg inkább az Ige vérét, és figyelj rá, amikor azt mondja neked: Ez az én vérem, amely énetek kiontatik a bűnök bocsánatára (Mt 26, 28). Azt pedig, hogy a vért kelet felé hintette a főpap: ne tartsd valami értelmetlenségnek. Keletről jön a te váltságod. Kelet, azaz Felkelő Nap a neve annak a férfinak, aki közvetítő lett Isten és az emberek között. Arra kaptál megbízást, hogy mindig keletre tekints, ahonnan számodra az igazság Napja kél, ahonnan számodra mindig fényesség születik: hogy sose járj már ezután sötétségben, nehogy az a végső nagy nap a sötétség útján találjon téged; a tudatlanság éjjele és köde ne borítson el téged, hanem hogy mindig a tudás fényében élj, mindig a hit nappali világánál járj, és mindig a szeretet és békesség igaz világosságát birtokold.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése