Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.03.31. hétfő
Izajás próféta küldetésének nyitó látomását könyvének a hatodik fejezetében írja le. „Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király (742 és 738 között), láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte; mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól,és a templom tele lett füsttel”(Iz 6,1-4)
Az ifjú Izajás elámul, aztán megrémül, hogy ő, a gyarló ember láthatja a Seregek Urát. Érzi, hogy erről jó lenne majd népének, a zsidóságnak beszámolni: Vigyázzatok a szátokra, Őt angyali ének magasztalja! Aztán még nagyobb gond kezdi gyötörni: Hogy szólhatnék róla, hiszen magam is ilyen vagyok! Az Úr egyik angyalával szent parazsat küld hozzá, megtisztítja az ajkát, és utána a boldogított fiatalember jelentkezik közvetítőnek, vagyis prófétának. Műve olyan gazdag értékgyűjtemény, hogy a múlt században egy osztrák egyetemi szentírás tanár harmincöt éves előadássorozatával nem jutott a végére a hatvanhat fejezet tudományos feldolgozásának. A mai szentmise olvasmánya az utolsó fejezetből merít nekünk is bőséges üzenetet.Az utolsó fejezet kettősségről beszél: dicséri, biztatja a hűségeseket, de rettenetes jövőt fest a bálványimádóknak: „Amikor már must található a szőlőfürtben, azt szokták mondani: Ne törjétek össze, mert áldás van benne. Ugyanígy teszek én is a szolgáimért; nem pusztítom el őket egészen, hanem új nemzedéket nevelek magamnak Jákobból és Júdából, ivadékot, mely majd örökli hegyeimet. Választottaim öröklik őket, s a szolgáim fogják lakni. A Sáron mezeje nyájak legelőjévé lesz, az Ákor völgye csordák pihenőhelye. Így lesz ez majd népem számára, amely majd engem keres. Titeket azonban, akik elhagytátok az Urat, és elfelejtettétek szent hegyeimet, akik asztalt állítottatok Gádnak, és Meninek italáldozatot töltöttetek; titeket kard élére szánlak, és mindnyájan elhulltok majd az öldöklésben. Mert hívtalak ugyan benneteket, de nem válaszoltatok, szóltam hozzátok, de nem akartatok rám hallgatni. Azt tettétek, ami gonosznak számít a szememben; és ami nekem nem tetszik, azt választottátok. Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Meglátjátok, szolgáim esznek, ti meg éhen maradtok. Meglátjátok, hogy szolgáim isznak, ti meg szomjazni fogtok. Meglátjátok, szolgáim örülnek majd, ti meg szégyent vallotok. Igen, szolgáim énekelni fognak szívük örömében, ti meg ordítani szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgattok”. (Iz 65,8-14) Amit az Úr Izajással közöl, azt már az ősszülők korában kezdte megvalósítani. Örömmel teremtette a csillagvilágot, különösen annak legkisebb bolygóját, a földet. Az az élet, amelyet mi ismerünk: növényi, állati és emberi, csak itt van, csak itt lehetséges. Ezt az életformát Isten jónak teremtette, jó az, ami a céljának megfelel. Ennek az életformának a halál nem volt része. Halála csak az embernek van, mert az ember természete tevődik össze testből és lélekből, és addig él az ember, amíg a testéből el nem távozik a lélek. Ez pedig csak a halál büntetése. Az első halál Ábelé, akit a bátyja Kain ütött agyon. A történelem során Isten egyszerre vette el emberek életét, mert tűrhetetlenek lettek Isten ítélete szerint. Ilyen volt a vízözön, amikor egy hatalmas vidék lakossága halt meg néhány nap alatt. (Ter 6,13-7,24) Szodoma és Gomorra elpusztítása néhány óra alatt a fajtalanság bűne miatt. (Ter 19) Kánaán földjén lakó hét pogány törzs elpusztítása Ábrahám népének honfoglalása alkalmával, amikor azoknak a törzseknek a gonoszsága miatt ez szükségessé vált.(Ter 15,15-16) Ugyanilyen általános büntetés lesz az emberiség ötszáz éves istentagadása, emberi gonoszságának egyre veszélyesebb formái miatt.(Jel 19,11-21; 20,1-6) Ezután jön majd a végítélet.„Boldogasszony, édes, Hozzád esd ma néped: Veszni indult lelkét hogy te mentenéd meg”. (Ho 174)
2014.03.31. hétfő
Izajás próféta küldetésének nyitó látomását könyvének a hatodik fejezetében írja le. „Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király (742 és 738 között), láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte; mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól,és a templom tele lett füsttel”(Iz 6,1-4)
Az ifjú Izajás elámul, aztán megrémül, hogy ő, a gyarló ember láthatja a Seregek Urát. Érzi, hogy erről jó lenne majd népének, a zsidóságnak beszámolni: Vigyázzatok a szátokra, Őt angyali ének magasztalja! Aztán még nagyobb gond kezdi gyötörni: Hogy szólhatnék róla, hiszen magam is ilyen vagyok! Az Úr egyik angyalával szent parazsat küld hozzá, megtisztítja az ajkát, és utána a boldogított fiatalember jelentkezik közvetítőnek, vagyis prófétának. Műve olyan gazdag értékgyűjtemény, hogy a múlt században egy osztrák egyetemi szentírás tanár harmincöt éves előadássorozatával nem jutott a végére a hatvanhat fejezet tudományos feldolgozásának. A mai szentmise olvasmánya az utolsó fejezetből merít nekünk is bőséges üzenetet.Az utolsó fejezet kettősségről beszél: dicséri, biztatja a hűségeseket, de rettenetes jövőt fest a bálványimádóknak: „Amikor már must található a szőlőfürtben, azt szokták mondani: Ne törjétek össze, mert áldás van benne. Ugyanígy teszek én is a szolgáimért; nem pusztítom el őket egészen, hanem új nemzedéket nevelek magamnak Jákobból és Júdából, ivadékot, mely majd örökli hegyeimet. Választottaim öröklik őket, s a szolgáim fogják lakni. A Sáron mezeje nyájak legelőjévé lesz, az Ákor völgye csordák pihenőhelye. Így lesz ez majd népem számára, amely majd engem keres. Titeket azonban, akik elhagytátok az Urat, és elfelejtettétek szent hegyeimet, akik asztalt állítottatok Gádnak, és Meninek italáldozatot töltöttetek; titeket kard élére szánlak, és mindnyájan elhulltok majd az öldöklésben. Mert hívtalak ugyan benneteket, de nem válaszoltatok, szóltam hozzátok, de nem akartatok rám hallgatni. Azt tettétek, ami gonosznak számít a szememben; és ami nekem nem tetszik, azt választottátok. Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Meglátjátok, szolgáim esznek, ti meg éhen maradtok. Meglátjátok, hogy szolgáim isznak, ti meg szomjazni fogtok. Meglátjátok, szolgáim örülnek majd, ti meg szégyent vallotok. Igen, szolgáim énekelni fognak szívük örömében, ti meg ordítani szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgattok”. (Iz 65,8-14) Amit az Úr Izajással közöl, azt már az ősszülők korában kezdte megvalósítani. Örömmel teremtette a csillagvilágot, különösen annak legkisebb bolygóját, a földet. Az az élet, amelyet mi ismerünk: növényi, állati és emberi, csak itt van, csak itt lehetséges. Ezt az életformát Isten jónak teremtette, jó az, ami a céljának megfelel. Ennek az életformának a halál nem volt része. Halála csak az embernek van, mert az ember természete tevődik össze testből és lélekből, és addig él az ember, amíg a testéből el nem távozik a lélek. Ez pedig csak a halál büntetése. Az első halál Ábelé, akit a bátyja Kain ütött agyon. A történelem során Isten egyszerre vette el emberek életét, mert tűrhetetlenek lettek Isten ítélete szerint. Ilyen volt a vízözön, amikor egy hatalmas vidék lakossága halt meg néhány nap alatt. (Ter 6,13-7,24) Szodoma és Gomorra elpusztítása néhány óra alatt a fajtalanság bűne miatt. (Ter 19) Kánaán földjén lakó hét pogány törzs elpusztítása Ábrahám népének honfoglalása alkalmával, amikor azoknak a törzseknek a gonoszsága miatt ez szükségessé vált.(Ter 15,15-16) Ugyanilyen általános büntetés lesz az emberiség ötszáz éves istentagadása, emberi gonoszságának egyre veszélyesebb formái miatt.(Jel 19,11-21; 20,1-6) Ezután jön majd a végítélet.„Boldogasszony, édes, Hozzád esd ma néped: Veszni indult lelkét hogy te mentenéd meg”. (Ho 174)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése