Nagyböjt 4. Vasárnapja
1Sám 16,1b.6-7.10-13a
„Rajta, kend föl, mert ő az!”
Az emberiség nem vakon született. Tudta, hogy Isten irányít mindent. Amikor a zsidók Sámuel prófétától – közvetítésével Istentől – királyt kértek, először Saulnak adta az Úr a hatalmat népe fölött. A hatalom igazán Istené maradt, a király csak az Ő nevében uralkodhatott. Dolga tehát az engedelmesség volt, az Isten parancsai, rendelkezései szerint kellett cselekednie a nép javára. Aztán engedetlensége miatt Isten elvetette Sault. Az Úr Betlehembe küldte Sámuelt Izáj házába. Nem mondta meg előre, kit kell királlyá kennie. Az ember gondolkodjék a döntésen, de figyeljen Istenre. Hét sudár fiát vezeti eléje Izáj. Sámuel már az elsőnél felkapja a fejét: ez igen! Királyi termet! Ugye Uram, ő a választottad? Isten rendreutasítja: ne a termetét csodáld! Nem őt választottam! Én a szívet vizsgálom. Elvetette a többit is. A még gyereknek minősülő legfiatalabbra senki sem gondol. Nyájat őriz a nagy napon is. De haza kell hívni. Csinos, fiatal, de Isten nem ezt nézi: szép a szeme, vagyis a lélek tükre tisztán ragyog. Sámuel ezt látja csupán, Isten pedig megmagyarázza a választás indokát: Az Úr a szívet nézi, hogy mi lakik abban: áldás, béke, szolgálatra való készség, bátorság, jóakarat, egy szóval: szeretet!„Rajta, kend föl, mert ő az,” akit választottam. Dávidnak is voltak hibái. Isten ezeket mind tudta előre, de jóakarata miatt nyugodtan bízta rá népét. Nem csalódott benne, mert tudott vezekelni, javulni. És békességessé, istenfélővé, gazdaggá tette Isten népét. Mindig úgy, hogy Istenre figyelt, neki engedelmeskedett, akkor is, ha jutalmaznia, akkor is, ha büntetnie kellett. Próféta, apa, testvér, ismerős: Istent nézd, és a szívet vizsgáld. A tiszta szem, a tiszta szó nagy jelek.
1Sám 16,1b.6-7.10-13a
„Rajta, kend föl, mert ő az!”
Az emberiség nem vakon született. Tudta, hogy Isten irányít mindent. Amikor a zsidók Sámuel prófétától – közvetítésével Istentől – királyt kértek, először Saulnak adta az Úr a hatalmat népe fölött. A hatalom igazán Istené maradt, a király csak az Ő nevében uralkodhatott. Dolga tehát az engedelmesség volt, az Isten parancsai, rendelkezései szerint kellett cselekednie a nép javára. Aztán engedetlensége miatt Isten elvetette Sault. Az Úr Betlehembe küldte Sámuelt Izáj házába. Nem mondta meg előre, kit kell királlyá kennie. Az ember gondolkodjék a döntésen, de figyeljen Istenre. Hét sudár fiát vezeti eléje Izáj. Sámuel már az elsőnél felkapja a fejét: ez igen! Királyi termet! Ugye Uram, ő a választottad? Isten rendreutasítja: ne a termetét csodáld! Nem őt választottam! Én a szívet vizsgálom. Elvetette a többit is. A még gyereknek minősülő legfiatalabbra senki sem gondol. Nyájat őriz a nagy napon is. De haza kell hívni. Csinos, fiatal, de Isten nem ezt nézi: szép a szeme, vagyis a lélek tükre tisztán ragyog. Sámuel ezt látja csupán, Isten pedig megmagyarázza a választás indokát: Az Úr a szívet nézi, hogy mi lakik abban: áldás, béke, szolgálatra való készség, bátorság, jóakarat, egy szóval: szeretet!„Rajta, kend föl, mert ő az,” akit választottam. Dávidnak is voltak hibái. Isten ezeket mind tudta előre, de jóakarata miatt nyugodtan bízta rá népét. Nem csalódott benne, mert tudott vezekelni, javulni. És békességessé, istenfélővé, gazdaggá tette Isten népét. Mindig úgy, hogy Istenre figyelt, neki engedelmeskedett, akkor is, ha jutalmaznia, akkor is, ha büntetnie kellett. Próféta, apa, testvér, ismerős: Istent nézd, és a szívet vizsgáld. A tiszta szem, a tiszta szó nagy jelek.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése