Jahveh Szolgájáról
Elmélkedés második rész
Izajás próféta Ebed Javeh ének-sorozatának első része a könyv 42,1-9 fejezetében található. Isten Szolgája tökéletesen megérti az Úr akaratát és hűségesen teljesíti azt minden percben. Ennek megfogalmazása a Fiúistenben öröktől fogva élt, hiszen az Atya a világ teremtése előtt már úgy tervezte, hogy Fia idők folyamán felveszi az emberi természetet. Ennek célja az volt, hogy Isten végtelen tökéletessége legyen minden teremtmény ősmintája. A Fiú az Atyának tökéletes képmása, kimerítő önismerete. Ha felvesz isteni természete mellé egy teremtett emberi természetet, ezen keresztül valóban Isten képmása lesz minden teremtmény. Emberlelke a szellemvilág, emberi teste pedig az egész anyagvilág formája lehet. Ehhez a vállaláshoz még hozzá jött az emberek bűnbeesése után a másik nagy feladat: az emberi nem megváltása. A Fiúisten elvállalta engedelmesen mindkét tervet az idő kezdete előtt. Ennek hírét először Dávid király és próféta hallotta kinyilatkoztatásban: „Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van”. (Zsolt 40,6-9) a Szolga emberi alakjában igényli ennek az emberfeletti feladatnak teljesítéséhez a Szentlélek erejét. Mint fentebb is idéztük: „íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet”. (Iz 42,1) Jézus maga is hivatkozik erre a názáreti zsinagógában: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr esztendejét”.(Lk 4,18-19) Jordán partján ez a megerősítés Keresztelő János és mások szemeláttára megtörtént, amikor Jézus a jánosi keresztséget felvette, felballagott Jordán medréből a partra, föléje szállt a Szentlélek galamb alakjában, és fölötte lebegett. A Szentlelket árasztó Atya pedig a mennyből adta minderre pecsétjét: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. (Mt 3,17) Isten Szolgája csodálatos jellem. Ennyi tökéletesség senki másban nem található. Alázatos: „Nem kiált, nem emeli föl hangját, és nem hallatja az utcán” (Iz 42,2), vagyis nem dicsekszik, nem tart diadalmenetet, mint a földi nagyságok. Az Ő dicsősége a szenvedés és a kereszthalál jutalma lesz. (Jn 17,1-2) a Szolgáról viszont ezt jövendöli Izajás: „a megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el, hűségesen visz igazságot”. (3) Kihez hű? Atyjához, akiről gyönyörű példabeszédet mondott: nem ápolgatja haragját nyegle fia súlyos sértése miatt, hanem visszavárja, öleléssel fogadja, emberi méltóságát visszaadja neki, és megvédi méltatlankodó idősebb fia ellen. Közben igazságos, nem kisebbíti hűséges gyermeke örökségét. (vö. Lk 15,11-32) De hűséges önmagához is: hiszen azért jött, hogy megmentse, ami elveszett: „Az Emberfia nem azért jött, hogy a lelkeket elveszítse, hanem hogy megmentse”. (Vulgata: Lk 9,56) Jézus a jó szolgákról mondott példabeszédében a kitartó hűséget dicséri és minősíti örök jutalomra méltónak (vö. Lk 12,38) Izajás pedig előre megjövendöli magáról az Isten Szolgájáról: „Nem alszik ki és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön” (4) Ez pedig túlmutat a Szolga földi életén is, mert a történelem tanúsága szerint ma is kemény küzdelmet kell vívnia a gonoszság ellen. És tanítására várnak a szigetek”(4) Egyszerű lenne azt gondolni, hogy az akkori zsidóság által ismert szigetekről van szó, amelyekre már az apostolok elvitték az evangéliumot, rengeteg sziget vár most is Jézusra, nem a kincseiket kisajátító kalandorokra.
Elmélkedés második rész
Izajás próféta Ebed Javeh ének-sorozatának első része a könyv 42,1-9 fejezetében található. Isten Szolgája tökéletesen megérti az Úr akaratát és hűségesen teljesíti azt minden percben. Ennek megfogalmazása a Fiúistenben öröktől fogva élt, hiszen az Atya a világ teremtése előtt már úgy tervezte, hogy Fia idők folyamán felveszi az emberi természetet. Ennek célja az volt, hogy Isten végtelen tökéletessége legyen minden teremtmény ősmintája. A Fiú az Atyának tökéletes képmása, kimerítő önismerete. Ha felvesz isteni természete mellé egy teremtett emberi természetet, ezen keresztül valóban Isten képmása lesz minden teremtmény. Emberlelke a szellemvilág, emberi teste pedig az egész anyagvilág formája lehet. Ehhez a vállaláshoz még hozzá jött az emberek bűnbeesése után a másik nagy feladat: az emberi nem megváltása. A Fiúisten elvállalta engedelmesen mindkét tervet az idő kezdete előtt. Ennek hírét először Dávid király és próféta hallotta kinyilatkoztatásban: „Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van”. (Zsolt 40,6-9) a Szolga emberi alakjában igényli ennek az emberfeletti feladatnak teljesítéséhez a Szentlélek erejét. Mint fentebb is idéztük: „íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet”. (Iz 42,1) Jézus maga is hivatkozik erre a názáreti zsinagógában: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr esztendejét”.(Lk 4,18-19) Jordán partján ez a megerősítés Keresztelő János és mások szemeláttára megtörtént, amikor Jézus a jánosi keresztséget felvette, felballagott Jordán medréből a partra, föléje szállt a Szentlélek galamb alakjában, és fölötte lebegett. A Szentlelket árasztó Atya pedig a mennyből adta minderre pecsétjét: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. (Mt 3,17) Isten Szolgája csodálatos jellem. Ennyi tökéletesség senki másban nem található. Alázatos: „Nem kiált, nem emeli föl hangját, és nem hallatja az utcán” (Iz 42,2), vagyis nem dicsekszik, nem tart diadalmenetet, mint a földi nagyságok. Az Ő dicsősége a szenvedés és a kereszthalál jutalma lesz. (Jn 17,1-2) a Szolgáról viszont ezt jövendöli Izajás: „a megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el, hűségesen visz igazságot”. (3) Kihez hű? Atyjához, akiről gyönyörű példabeszédet mondott: nem ápolgatja haragját nyegle fia súlyos sértése miatt, hanem visszavárja, öleléssel fogadja, emberi méltóságát visszaadja neki, és megvédi méltatlankodó idősebb fia ellen. Közben igazságos, nem kisebbíti hűséges gyermeke örökségét. (vö. Lk 15,11-32) De hűséges önmagához is: hiszen azért jött, hogy megmentse, ami elveszett: „Az Emberfia nem azért jött, hogy a lelkeket elveszítse, hanem hogy megmentse”. (Vulgata: Lk 9,56) Jézus a jó szolgákról mondott példabeszédében a kitartó hűséget dicséri és minősíti örök jutalomra méltónak (vö. Lk 12,38) Izajás pedig előre megjövendöli magáról az Isten Szolgájáról: „Nem alszik ki és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön” (4) Ez pedig túlmutat a Szolga földi életén is, mert a történelem tanúsága szerint ma is kemény küzdelmet kell vívnia a gonoszság ellen. És tanítására várnak a szigetek”(4) Egyszerű lenne azt gondolni, hogy az akkori zsidóság által ismert szigetekről van szó, amelyekre már az apostolok elvitték az evangéliumot, rengeteg sziget vár most is Jézusra, nem a kincseiket kisajátító kalandorokra.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése