2014. március 31., hétfő

A MEGVÁLTÁS 3.



A MEGVÁLTÁS ténye: Győzelem a testbe lévő bűn felett II.

Az angyalok teremtésekor Isten nem teremtette hozzá szellemi lényegükhöz a megszentelő kegyelmet. Az ő tervezett otthonuk a mennyország volt, nem maradhattak azon kívül állandó jelleggel, Istennek azonnal meg kellett tartania azt a próbatételt, aminek sikere után megkaphatták a megszentelő kegyelmet. Ennek minden előnyét élvezhették már odabent: láthatták Istent olyanak, amilyen: különleges szellemi létűnek, végtelenül egyszerűnek, amelynek semmiféle összetétele nincs. Olyanak, hogy a végtelenül egyszerű szellemiség végtelenül értelmes (mindentudó) és végtelenül hatalmas (mindenható). Tapasztalhatják, hogy ezt a végtelen isteni természetet nem egy Isteni Személy birtokolja, hanem három Személy. Azt is rögtön megismerik, hogy a három Isteni Személy benső életében személyiség szerint cselekszik, a világ felé viszont abszolút egyöntetűen cselekszenek mindhárman. Érthető a próbatétel fontossága. Minden angyal szolgálatot kap, amelyet Isten mellett el kell látniuk. Ezt mindenki elfogadta. Boldog Duns Scot János szerint mi volt a próbatétel lényege? Az Atya feltette a kérdést: Vállaljátok-e Istenetek kijáró imádást a Második Isteni Személynek akkor is, amikor majd megtestesül, tehát magára vesz egy emberi természetet, és azt elválaszthatatlanul hozzáfűzi az isteni természetéhez? Az egyik angyal, Mihály (Mi-cha-él, magyar jelentése: Ki olyan, mint az Isten?) Azonnal elfogadta: Természetesen, hiszen a megtestesülés után is Isten marad, akinek emberi természete is van. Hozzá csatlakozott az angyalok egy része. Egy másik főangyal: Lucifer (Fényhordozó) szerint ő nem imádja, mert az emberek természete kisebb értékű, mint az angyaloké, magánál kisebbet meg nem fog imádni. Ehhez a véleményhez csatlakozott a másik angyaltábor. „Ezután nagy harc támadt a mennyben” A harc természetesen nem földi fegyverekkel dúlt a két tábor között, hanem szellemi síkon, érvek és ellenérvek alakjában. Amikor kifogytak az érvek, megcsontosodott mindkét vélemény, Isten a mellébeszélő (=ideologiai) társaságot azonnal ledobja a menny magasából. Jézus ördögűző hatalmat adott tanítványainak. Egyik apostoli útjukról visszatérve örömmel számoltak be Mesterüknek:„Uram –mondták-, nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk. Így válaszolt nekik: Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi”(Lk 10,17-19) Az evangélisták beszámolnak Jézus negyven napos böjtöléséről, és arról, hogyan kísértette meg őt a sátán. Máté szerint a kiéhezett Jézust arra kísérti, hogy isteni erejével köveket változtasson kenyérré, hiszen megkoplalt érte. Jézus válasza: „Nem csak kenyérrel él az ember”(Mt 4,4) a templompárkányról ugratná le az Urat: „Ne kísértsd Uradat, Istenedet” (5-7) a világ minden kincstárát a magáénak mondja, s mind odaadja a Világ egyetlen Urának, ha leborul előtte és imádja őt: Jézus: „Távozz, ördög! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”(10) A megváltás kezdete tehát jó lecke az ördögnek. Az emberiség mostani viselkedése nem általánosan krisztusi elvekre épül. Oda kell figyelnünk, hogy Jézus miképpen vitte végbe a megváltás művét a keresztre feszítettség rettenetes óráiban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése