Párbeszéd a
liturgiáról: Resurrexi
Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét
olvashatják.
A húsvéti ünnepi mise a kezdőének (introitus)
erős felütésével indul: resurrexi – feltámadtam! Ha csak úgy
elolvassuk ezt, érezhetünk benne valami diadalittas felkiáltást. Amikor azonban
latinul elénekeljük vagy halljuk, a hozzá tartozó gregorián dallam az
úgynevezett negyedik modusban (hangnemben) szólal meg: ez sohasem a
fékevesztett ujjongás hangzásvilága. Inkább egyfajta visszafogott, meditatív
dallam bontakozik itt ki, megfontoltan és fokozatosan. Nem hiányzik belőle az
öröm, de hiányoznak a hegycsúcsok és a szakadékok. Talán a béke, a biztonság és
valamiféle nyílt, szabad tér képzete társul leginkább e hangzáshoz, amely fölé
tiszta hajnali eget von az introitushoz kapcsolódó zsoltárversek magasabban
megszólaló dallama.
Feltámadtam és újra veled
vagyok: kezedet rám helyezted, csodálatos nekem a te tudásod. Uram, te
megvizsgáltál, és megismertél engem. Tudod, ha leülök, vagy ha felkelek. A születő Egyház
különös szeretettel imádkozta a zsoltárokat a feltámadott Jézus hangjaként,
imájaként. A 138. zsoltár itt összeválogatott versei is így hangoznak fel ebben
az introitusban, és segítenek, hogy a sírjából feltámadt Fiú Atyjára való
rácsodálkozó, örömteli imájába mi is bekapcsolódjunk. Húsvét reggelén vele
együtt mi is biztos talajon állunk: a Feltámadás azzal a csendes ujjongással
ajándékozza meg az Egyházat, hogy Istenről csodálatos tudást szerzett, és
viszont: részesül abban a tekintetben, amellyel az Atya látja, ismeri a passiót
átélt, a halálig engedelmes Fiút, és rajta keresztül minket is. Az örök élet
így kinyíló terében a mi életünk is végtelen távlatot kap a húsvéti
pirkadatban. Feltámadtam és újra veled vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése