Húsvétkedd

Húsvétkedd

A húsvéti beszámolók nagyon őszintén írják le a szereplők érzéseit és gondolatait, s ebből kiderül, hogy ők is csak lassan jutnak el a feltámadásba vetett hitre. A mai evangéliumi rész szereplője Mária Magdolna, aki Jézus sírjához megy húsvét hajnalán. A sír üres, a halott Krisztust nem találja ott, ezért sírni kezd. A két angyal kérdésére válaszolva nagyon őszintén elmondja, hogy mit gondol a történtekről, mi a lehetséges magyarázat arra, hogy az Úr holtteste nincs ott, ahová elhelyezték a temetés napján. Ezt mondja: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették”, aztán csak sír tovább.
Ekkor jelenik meg Jézus, akit azonban nem ismer fel. Ő is azt kérdezi, hogy miért sír. Mária Magdolna azt hiszi, hogy a sírkert gondozásával megbízott kertész áll előtte, ezért nyomban azt feltételezi, hogy bizonyára ő vihette el Jézus testét, vagy ha nem ő, akkor talán tudja, talán elárulja, hogy ki lehetett. Milyen őszintén elmondja gondolatait! Ezek a gondolatok és feltételezések azonban nem vezetik őt a megoldáshoz, mert gondolatai mindvégig a halott Krisztus körül forognak. Krisztus holttestét keresi, azt akarja tudni, hogy hol lehet a halott Jézus.
A megoldást, a fordulatot az jelenti számára, amikor az Úr nevén szólítja őt, akkor nyílik fel szeme és ismeri fel a vele beszélgető személyben a feltámadt Krisztust. A hit útján, a felismerés útján én sem szaladhatok, hanem csak lépésről lépésre, lassan haladhatok.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!